526 A GAZDASÁGI MEGSEMMISÍTÉS
talos lap, a Budapesti Közlöny „Hivatalos rész"-ében hozták nyilvánosságra.
Ahogy a gyakori bombázások, a zsidóellenes intézkedések, a hadsereg igényei és a németek által eszközölt kisajátítások okozta gazdasági károk nyomán a javak egyre szűkösebbek lettek, a magyar hatóságok egyre inkább kezdték felhasználni a zsidóktól elkobzott javakat és anyagi erőforrásokat.22 Április 21-én bezárták és lepecsételték a zsidó tulajdonú kiskereskedéseket.23 Runder Antal kereskedelmi és közlekedésügyi miniszter szerint ennek egyik oka az volt, hogy a boltokat rendszeresen kirabolták, s ezért óvintézkedésekre volt szükség, hogy a zsidó tulajdonú javakat az ország gazdasági szükségletei érdekében megmentsék.24
Nem volt alaptalan Kunder aggodalma. A zsidó kereskedelmi és iparvállalatok árucikkeit és berendezési tárgyait nem csupán hivatalos személyek, hanem a keresztény lakosság erkölcstelen elemei is fosztogatták. Valóságos versenyfutásba kezdtek a keresztény vállalkozók, hogy minél több zsidó tulajdonra tehessék rá a kezüket.25 Olykor „törvényes" eszközöket vettek igénybe, ti. meghatalmazásért folyamodtak az illetékes állami vatgy helyi hatóságokhoz. Máskor azonban előfordult, helyi hivatalnokokhoz fordultak, különösen ha az illetők részt vettek a zsidó tulajdon zárolásában, akik azután egyszerűen „eltekintettek" a hatályos törvényektől, és úgy ruházták át a keresztény üzletemberekre a zsidóktól elkobzott árucikkeket, hogy nem írták elő az állam kártalanítását.26 Elvileg elsőbbséget kellett adniuk az elkobzott zsidó üzletek és üzemek szétosztásánál a légitámadások keresztény áldozatainak.27
Arra nézve, hogy mi módon kellett leltárba Venni, elszállítani és raktározni a zsidóktól kisajátított értéktárgyakat és ingó vagyontárgyakat, több, Endre László és a pénzügyminisztérium által kibocsátott rendelet is szólott.28 Az 50 500/1944. K. K. M. sz., a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium által kibocsátott rendelet értelmében minden településen listákat fektettek fel a zsidó tulajdonban lévő vállalatokról, és ezeket azután a megfelelő kerületi kereskedelmi és iparkamarákba továbbították. Hasonló listák készültek az iparügyi minisztérium 25 700/1944. IX. IP. M. sz. rendelete nyomán a zsidó iparvállalatokról.29
A zsidó üzletemberek és gyártulajdonosok ellen hozott intézkedéseket némileg más formában azután kiterjesztették a zsidó irodai alkalmazottakra, kézművesekre és gazdálkodókra is. Az irodai alkalmazottakat elbocsátották, a kézművesek és iparosok műhelyeit bezárták vagy keresztény tulajdonba adták; a gazdálkodók földjeit, jószágait és mezőgazdasági gépeit elkobozták és keresztényeknek adták.30
A gazdasági tartalmú zsidóellenes rendeletek áradata még
azután sem csappant meg, hogy deportálták az ország vidéki zsidóságának zömét.
Ez
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham526.pdf
Az egész kötetet lásd: