522 A GAZDASÁGI MEGSEMMISÍTÉS
nak végzetes első napján, április 16-án kezdődött meg Kárpátalja és Északkelet-Magyarország zsidóságának gettósítása, összhangban a Baky László által április 7-én kibocsátott, 6163/1944. BM VII. res. sz. rendelettel.3 A gettósítás folyamata során, mely folyamat gyorsan átterjedt az ország valamennyi vidékére, a zsidókat először megfosztották otthonaiktól és értéktárgyaiktól, így ékszereiktől és pénzüktől is. A helyi gettókban, amelyekben a zsidók csak rövid időket töltöttek, a csendőrök és más állami hivatalnokok „rábeszélésére" át kellett adniuk minden értéket, amelyet netán „becsempésztek". Mihelyt átkerültek a nagyobb gettókba, amelyek általában a megyeszékhelyek téglagyáraiban létesültek, újabb, középkori kínzásoknak vetették alá őket, hogy kicsikarják tőlük a még náluk maradt értékeket. A különleges feladatokra kiképzett csendőrnyomozók különösen kegyetlenül bántak a jobb módúnak gondolt zsidókkal, könyörtelenül megkínozták őket, hogy kiszedjék belőlük eldugott értékeik lelőhelyét vagy azoknak a keresztény barátaiknak, szomszédaiknak a nevét, akik tulajdonuk elrejtésében netán segítségükre voltak.4 A tehetetlen áldozatoknak újabb kegyedenkedéseket és alapos motozást kellett kiállni-uk, amikor bevagonírozták őket az Auschwitzba induló szerelvényekbe.
A zsidóüanítók - amolyan gonosz fricskaként — a sarc egy részét a zsidóellenes fellépés finanszírozására fordították, ideértve a gettósítás és a deportálás során felmerült költségeket is.5 Noha a németek lelkesen helyeselték a végleges megoldás effajta finanszírozását - Eurppa más megszállt országaiban is így jártak el maguk is -, alig várták, ,hogy rátehessék kezüket minél tekintélyesebb zsidó tulajdonra, hogy finanszírozhassák saját vállalkozásaikat, így a különféle Waffen-SS-egységek felfegyverzését.
A német kisajátítások folyamata
A németek nyomban a megszállás után nekiláttak e tervük megvalósításának. Amint azt a végleges megoldás forgatókönyve megkívánta, mindenekelőtt csalóka biztonságérzetbe akarták ringatni a magyar zsidóságot. A nyugalom és a kiegyensúlyozottság légkörét akarták meghonosítani a zsidó közösségben. Nem csupán azért, hogy elejét vegyék a varsói gettólázadáshoz hasonló megmozdulásnak, hanem azért is, hogy megakadályozzák a zsidókat bankbetétjeik gyors kivételében. Okoskodásuk hosszú évekre visszatekintő zsidóellenes akciók tanulságaiból merített.
1944. március 20-án, hétfőn, a megszállás utáni első
munkanapon —. amint azt a nácik előre tudták - a bankszámlával és széfekkel
rendelkező zsidók megrohamozták a bankokat, hogy kivegyék letéteiket és
értékcikkeiket. A zsidóság vezetőivel folytatott másnapi tanácskozás során az
Eichmann-féle különleges alakulat két vezetője, Dieter Wisliceny
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham522.pdf
Az egész kötetet lásd: