AZ ELSŐ ZSIDÓELLENES INTÉZKEDÉSEK 505
A zsidó tömegek, amelyeket az utazás, az érintkezés és a kommunikáció minden eszközétől, beleértve a rádiót és a telefont is* megfosztottak, szinte kizárólag csak azokra a hírekre és utasításokra hagyatkozhattak, amelyeket hivatalos, nácik által cenzúrázott újságjuk közölt. Itt pedig hétről hétre arra emlékeztették és figyelmeztették őket, hogy kötelesek viselni a megkülönböztető jelzést. Az április 6-i és 13-i figyelmeztetés után április 20-án azt a tanácsot kapták, hogy a jelzést erősen varrják lel zakójukra és kabátjukra is, gondoskodjanak arról, hogy a jelzés világosan látható legyen, ne takarja a gallér vagy más tárgy.58 A következő, április 27-i szám újból arra figyelmeztetett mindenkit, hogy szigorúan be kell tartani a jelzésekre vonatkozó szabályokat, s a csillagot nem szabad sállal vagy egy kezükben lévő tárggyal, például retiküllel vagy hangszertokkal eltakarni.59 A május 4-i figyelmeztetés, amely majdnem egy héttel követte az első zsidószállítmányt, amely Kistarcsáról Auschwitzba indult, és egybeesett az Észak-Erdélyben és másutt zajló gettósítással, gyakorlatilag fenyegetés volt. Hangoztatta, hogy még mindig vannak olyanok, akik gon-dadanságból vagy információhiányból nem viselik a megfelelő jelzést a megfelelő helyen. Kérték őket, hogy hallgassanak a figyelmeztetésekre, és összes barátjukat és rokonukat is emlékeztessék erre.60
A Tanács ismételt figyelmeztetései fokozták az országban élő zsidók félelmét, akiket a gyakori razziák, internálások és feljelentések már amúgy is megfélemlítettek. Egérutat azonban csakis úgy remélhettek volna, ha nem hordják az árulkodó jelzést. Ilyen felvilágosítást viszont sehonnan sem kaptak.
Míg a keresztény lakosság általában ugyanolyan közömbösen fogadta az első zsidóellenes rendeletek és intézkedések hírét, ahogy a gettósítást és a deportálásokat, a jobboldali elemek és a náci sajtó nagy lelkesedéssel üdvözölték őket. A Magyarság, Pálffy és Baky Magyar Nemzeti Szocialista Pártja orgánumának április 1-jei száma szerint: „A magyar társadalom nagyobbik és jobbik része a felszabadulás örömével fogadta a rendeletek közlését, és úgy érzi, hogy nem volt hiábavaló az az évek óta folyó küzdelem, amely a magyarországi zsidóság ellen társadalmi, szellemi és politikai téren folyt."61 Ugyanez az érzület fejeződött ki a Pester Lloydban és más lapokban. Endre március 31-i rádióinterjúja nyomán mindenki őt tartotta annak a személynek, aki a zsidókérdés megoldását szolgáló összes intézkedés irányításáért és megvalósításáért felelős.62 Endre biztosította hallgatóságát, hogy a március 29-én elfogadott kormányrendeletek csak a kezdetét jelentik azoknak az intézkedéseknek, amelyek a zsidókérdés teljes megoldásához vezetnek Magyarországon.63
A „törvényes" zsidóellenes lépések gyorsasága,
alapossága nagyrészt Endrének és az SS-nek az összehangolt munkájából
következett, amire
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham505.pdf
Az egész kötetet lásd: