504 AZ ELSŐ ZSIDÓELLENES INTÉZKEDÉSEK
a zsidókat, hogy amíg a szabványjelzések nem hozzáférhetők, mindegyikük maga szerezze be a hatóságok által megszabott sárga csillagot, s figyelmeztették őket, hogy minden közterületen, utcán, villamoson, vonatokon, óvóhelyeken, éttermekben és munkahelyeken viseljék a jelzést.53
Április 5-én a magyarországi zsidók viselni kezdték a megkülönböztető jelzést, s nem tudták, hogy ez csupán előjátéka végső megsemmisítésüknek. A legtöbb zsidó a tényekbe való beletörődéssel viselte. Néhányan kérkedően hordták, zsidóságuk iránti dacos büszkeséget mutatva; mások, főleg az asszimilálódott-akkulturálódott rétegből, szégyenbélyegnek tekintették.
Az események rövidesen megmutatták, hogy a sárga csillagot Magyarországon - miként bárhol másutt a németek által megszállt Európában - nem egyszerűen a zsidók megalázása és lealacsonyítása érdekében vezették be - noha ez is fontos célkitűzés volt -, hanem elsősorban azért, hogy elszigeteljék és a végleges megoldás további lépései szempontjából könnyen felismerhetővé tegyék őket.54 A magyar zsidó tömegek nem voltak tudatában a megkülönböztető jelzés baljós következményeinek. A következményekre sem a parányi ellenállási mozgalom tagjai, sem a központi vagy helyi zsidó vezetők nem figyelmeztették őket. A vidéki hitközségi vezetők voltaképpen éppoly tájékozatlanok voltak, mint a tömegek. A csend, a félelem és a naiv politikai megfontolások hatását a szövetségesek megmagyarázhatatlan tétlensége hatványozta meg. A néhai dr. A. León Kubowitzki, a New York-i zsidó világkongresszus korábbi vezetője például azt állítja, hogy számtalanszor követelte az amerikai hatóságoktól, hogy Magyarországra irányuló rádióadásaikban figyelmeztessék a zsidókat: ne viseljék a megkülönböztető jelzést. 1944. április 7-én, alig két nappal azután, hogy a magyarországi zsidók számára kötelezővé tették a jelzés viseletét, levelet írt a Háborús Menekültügyi Hivatalnak, s ebben egyebek mellett leszögezte: „Más országok tapasztalatából tudjuk, hogy ... a sárga jelzések, amelyeket a zsidók kénytelenek viselni, a deportálási és megsemmisítő intézkedések végrehajtásának elengedhetetlen eszközei. Ezért hadd javasoljuk, hogy a Magyarországra sugárzott rádióadások szólítsák fel a zsidó lakosságot, hogy ne viselje a sárga jelzéseket..."
Ezt a javaslatot, csakúgy, mint a többit, Kubowitzki szerint „alapos megfontolás után több amerikai kormányhivatal elvetette"55.
A Kossuth rádió magyar nyelvű moszkvai adásai viszont56,
miközben erőteljesen elítélték a zsidóellenes rendelkezéseket, és állandóan
arra hívták fel a lakosságot, hogy segítsen az üldözött zsidókon, a zsidóknak
azt tanácsolták, hogy „ne hagyják magukat gettóhangulatba kényszeríteni.
Viseljék emelt fővel a sárga csillagot. Zsidó férfiak ne hagyják magukat
elhurcolni. Csatlakozzanak a partizánosztagokhoz."57
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham504.pdf
Az egész kötetet lásd: