AZ ELSŐ ZSIDÓELLENES INTÉZKEDÉSEK 503
Először április 3-án intézett felhívást a belügyminiszterhez, majd április 6-án a miniszterelnökhöz.48
Néhány nappal később tisztázták a második világháborúban elesettek özvegyeinek és árváinak mentesítését; kikötötték, hogy csak azokat az özvegyeket és árvákat mentesítik, akiknek férje, illetve apja a honvédelmi miniszter igazolása szerint harcokban esett el.40
Az 1240/1944. M. E. sz. rendelet megszabta, hogy a sárga csillag viselésére vonatkozó rendelkezéseket megszegő zsidókat pénzbüntetésre, valamint kéthavi, illetve háború idején hathavi börtönre ítélik. A náci saj tó túl enyhének tartotta ezeket a büntetéseket, s emiatt Veesenmayer szemrehányást tett a miniszterelnöknek. Erre válaszul a minisztertanács április 14-én jóváhagyta a belügyminiszternek azt az indítványát, hogy a megkülönböztető jelzést nem viselő zsidókat internálják.50
Jaross, biztos lévén a minisztertanács egyetértésében, már két nappal korábban meghozta a maga ilyen értelmű intézkedését. Április 12-én valamennyi rendőr- és csendőrparancsnokságot utasította, hogy „haladéktalanul internálandó" minden zsidó, aki nem viseli előírásszerűen a jelzést.51 Az intézkedéseken felbátorodva a rendőrség és a csendőrség haj-tóvadászatot indított. Sok zsidót tartóztattak le és internáltak azzal az ürüggyel, hogy a csillag nem a megfelelő kanárisárga volt, hogy eltért a megszabott mérettől, vagy hogy nem megfelelően varrták fel a ruhára. Az utóbbi ellenőrzésére ceruzát vagy más, hasonló tárgyat használtak. Ha keresztül tudták dugni az öltéseken - és sokszor keresztülerőltették -, a zsidókat azonnal internálták.
Hogy elvegyék a zsidók kedvét attól, hogy megpróbáljanak közbenjárni a letartóztatottak és internáltak ügyében, a budapesti rendőrkapitány, Petrányi György aláírásával parancsot adtak ki, amely minden magánjellegű érintkezést megtiltott a rendőrség alkalmazottai és a sárga csillagot viselő zsidók között az utcán és nyilvános helyeken.52
A Tanács vezetői és a cionista vezetők tisztában voltak a
jelzés baljós következményeivel. A cionista vezetőket isztambuli társaik
korábban ki fejezetten óvták az engedelmeskedéstől. 1943. szeptember 25-i és
október 23-i levelében Menachem Bader a budapesti Vaada vezetőit utasította,
hogy megszállás esetén még passzív formában se működjenek együtt a németekkel.
Külön figyelmeztette őket, hogy a zsidók összeírása és a megkülönböztető jelzés
viselése „a megsemmisítés előkészítése". A magyar zsidó vezetők ennek
ellenére továbbra is együttműködtek a hatóságokkal, s felhívták a zsidókat,
hogy maradjanak nyugodtak, fegyelmezet tek és törvénytisztelők. Még külön
utasításokat is kiadtak a jelzés viselé sére vonatkozóan, amelyek a kormányrendelet
intézkedéseire és Eichmann március 31-i szóbeli közléseire támaszkodtak. Arra
utasították
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham503.pdf
Az egész kötetet lásd: