AZ ELSŐ ZSIDÓELLENES INTÉZKEDÉSEK 501
29-i ülésén Antal István igazságügy-miniszter aziránt érdeklődött, mi a követendő eljárás" azon rendeletek esetében, amelyeket előzetes jóváhagyás céljából rendesen a kormányzó elé kell terjeszteni, a miniszterelnök arról tájékoztatta őt és az egész kormányt, hogy Horthy szabad kezet adott a kormánynak zsidóellenes rendeletek kibocsátásához, s ezek tekintetében nem akar befolyást gyakorolni.41
Ugyanezen az ülésén a minisztertanács hat fontosabb rendeletet fogadott el. Ezek megtiltották nem zsidók alkalmazását Zsidó háztartásokban, intézkedtek zsidó köztisztviselők és jogászok elbocsátásáról, kizárták a zsidókat a sajtóból és a színházi életből,42 s előírták, hogy a zsidók bejelenteni tartoznak gépjárműveiket, ami az első lépés volt ezek kisajátítása felé. Bármennyire korlátozó jellegűek voltak is ezek a rendeletek, jelentőségük eltörpült a 1240/1944. M. E. sz. rendeleté mellett, amely április 5-ével kötelező jelleggel előírta a sárga csillag viselését - a végleges megoldás programján munkálkodó nácik egyik első konkrét intézkedésé mindenütt ez volt.
A zsidók megjelölése
A zsidók megjelölése az első volt azon rendelkezések sorában, amely megsemmisítésükhöz vezetett. Nyilvánvaló célja az volt, hogy a zsidókat elkülönítse és megkülönböztesse a lakosság többi részétől. Az árulkodó jelzést viselni kényszerülő zsidók világosan felismerhetővé váltak, s így könnyű prédái lettek a megsemmisítő folyamat következő lépéseinek: a gettósításnak és a deportálásnak.
A sárga csillag bevezetésére vonatkozó javaslatot Jaross Andor belügyminiszter terjesztette a minisztertanács elé. Azzal érvelt, hogy a megkülönböztető jelzésre azért van szükség, mert a nemzet közbiztonsága és katonai érdekei megkövetelik, hogy a „megbízhatatlan" zsidókat világosan és könnyen fel lehessen ismerni. Ez a felismerhetőség - folytatta -megkönnyítené a zsidók cselekedeteinek és magatartásának ellenőrzését, s távol tartásukat olyan helyektől, ahol jelenlétük a nemzet katonai érdekeit veszélyeztetné. Mivel a jelzés bevezetésében a hangsúly a nemzetbiztonságra és a katonai szükségszerűségre esett, „törvényes" alapot találtak a rendelet elfogadására (a honvédelemről szóló 1939-es II. törvény 141. cikkelyének 2. szakaszában) .43
Ha a késlekedés veszéllyel jár, a veszély időszakában a
minisztérium olyan rendelkezéseket hozhat, amelyek túllépnek a következő
szakaszokban felsorolt felhatalmazáson: a joghatóságán belüli igazgatási, jogi,
eljárásjogi és törvényhozási területeken olyan rendeleteket bocsáthat ki,
amelyek a szükségkörülmények létrehozta helyzetben elkerülhetetlenül
szükségesek a nemzet
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham501.pdf
Az egész kötetet lásd: