50 A KONSZOLIDÁCIÓTÓL AZ „ELŐFASIZMUSIG"
politikai és gazdasági realitása diktálta politikáját, de ideológiai elkötelezettségét és politikai elképzeléseit nem akasztotta szögre, és követőinek pontosan ez imponált. Továbbra is a régi soviniszta nacionalista volt, a faji antiszemitizmus híve, gyűlölte az értelmiséget, és nem adta föl szociális radikalizmusát sem. Ez a radikalizmus ugyan nem volt magától értetődően kapitalizmusellenes, de a történelmi osztályok, az arisztokrácia öröklött előjogainak eltörlését magába foglalta. Miniszterelnökségének első időszakában a Bethlen-csoportra támaszkodott, elsősorban azokra, akik a kormánypárt padsoraiban ültek az Országházban, de amilyen mértékig sikerült megszilárdítania hatalmát, úgy nőtt benne az elszántság, hogy megszerezze a cselekvési szabadságot, és kihámozza magát a konzervatív arisztokraták által ráaggatott istrángból. Maga köré próbálta felsorakoztatni a hagyományos szélsőjobboldaliakat, az elszegényedett alsó középosztálybelieket, a munkanélküli diplomásokat és értelmiségieket, a „megalázott" tiszteket, a közhivatalnokok tömegeit és azokat a hazafias érzelmű menekülteket, akiket az utódállamok területéről űztek el. Fokról fokra jelentős hatalmi bázist épített ki úgy, hogy az államgépezet katonai és polgári hivatalaiba saját híveit nevezte ki. 1934. október 9-én egy horvát nacionalista Marseille-ben meggyilkolta Sándort, Jugoszlávia királyát és Louis Barthou francia külügyminisztert. A Népszövetség által indított vizsgálat erősen feszegette Magyarország felelősségét a merénylettel kapcsolatban. Tiltakozásul sok hivatásos tiszt mondott le, ami kapóra jött Gömbösnek, hogy a hadsereg felsőbb köreibe, beleértve a vezérkart, németbarát fiatal tiszteket nyomjon be nagy számban.
A fasiszta Olaszország politikai gyakorlatát követve megrendszabályozta a fokozatosan zsugorodó és amúgy is elbátortalanodott ellenzéket. 1935 tavaszán már annyira nyeregben érezte magát, hogy tisztogatást kezdett a kormánypártban, és új választások kiírására tett javaslatot. Március 3 l-e és április 7-e között tartották a választásokat közvetett szavazással, a belpolitikai élet erősödő radikalizálódásának a jegyében. A Bethlen-féle választójogi törvény alapján történő szavazásnál az eredmény egy pillanatig sem lehetett kétséges. A 245 tagú Házban a Gömböst követő kormánypártnak 170 képviselője volt, közülük 154-et küldtek be vidéki választókerületek, amelyekben nyílt szavazással választottak. A kormánypárt korábbi képviselői közül mindössze 25-en kerültek be ismét a parlamentbe, jelezvén, milyen alaposan átszervezte Gömbös a pártot. Bethlen csoportja és a függetlenek mindössze tizenkét mandátumot szereztek, és az ellenzékhez csatlakoztak.39
Az 1935. évi választások nyomán polarizálódott a politikai
színtér. Az ellenzéki koalíció a hagyományos konzervatív-liberális uralkodó
osztály embereiből, a szociáldemokratákból, a legitimistákból és a zsidó
képvise-
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham50.pdf
Az egész kötetet lásd: