A PUSZTULÁS ELŐJÁTÉKA 5
A zsidók iránt tanúsított jóindulatú és türelmes magatartásnak nem csupán gazdasági okai voltak, hanem szerepet játszott az a szándék is, hogy a zsidó vallású magyarok befogadásával - a hivatalos statisztikákban ezen a néven szerepeltek a zsidók- növeljék a magyarság számarányát a soknyelvű Magyar Királyságon belül.
Az 1910. évi népszámlálás, amely az anyanyelvet tette meg a nemzetiségi hovatartozás ismérvéül, az 1102 óta alkotmányosan a Magyar Szent Korona országának számító Horvát-Szlavónia nélkül összesen 18 264 533 főben állapította meg a Magyar Királyság lakosainak számát. Közülük a magyarok 9 944 627 főt, azaz 54,4%-ot tettek ki. De még ez a csekély és kétséges többség10 is az összlakosság valamivel több mint 5%-át kitevő, 911 227 főnyi zsidóság bevonásával jött létre. Ha beszámítják a 2 621 951 lakosú Horvátország-Szlavóniát is, ahol mindössze 105 948 magyar élt, a magyarok részaránya 45,5%-ra esett volna vissza.
A Magyarországon élő nemzeti kisebbségek legnagyobbika a románság volt, amely 3,5 milliós tömegével a lakosság 20%-át alkotta. A szlovákok és ruténok együttes lélekszáma megközelítette a 2,5 milliót, a szerbeké az 1 milliót is meghaladta (1.1. térkép).
Tudomást sem véve az állam multinacionális jellegéről, a
magyar uralkodó osztályok, vak sovinizmusuktól vezérelve, semmiféle jelentősebb
engedményre nem voltak hajlandók az országban honos nemzetiségek irányában.
Rövidlátó, korszerűtlen módon politizáltak, sutba dobták Deák Ferencnek, a
dualista rendet kimunkáló felvilágosult nacionalista vezetőnek az alkotmányos
elveit, és nem ültették át a gyakorlatba az 1868. évi nemzetiségi törvényt,
amely Eötvös József báró kultusz- és közoktatásügyi miniszter haladó eszméin
alapult. A nemzetiségi kérdés mögött rejlő szociológiai és filozófiai problémák
nagy magyar szakértője lévén, Eötvös megpróbálta összebékíteni a forrongó
nemzetiségek adminisztratív-területi autonómiára vonatkozó követeléseit a
nemzetállam egységének makacs fenntartására irányuló magyar soviniszta
igényekkel. Az eötvösi kompromisszum azon az elgondoláson alapult, hogy a
nemzetiségek saját kulturális és nemzeti életüket élhessék a politikailag
egységes, soknemzetiségű magyar állam keretein belül, miközben egyénekként
élvezhessék a magyar állampolgárságból adódó jogokat és előnyöket is. A nemzetiségi
autonómia nem jöhetett szóba, mert félő volt, hogy ez végül elszakadási és
függetlenségi követelésekhez, majd az állam széthullásához vezetne. Eötvös
tervezete nyomán a nemzetiségek egyebek között saját elemi és középfokú
iskolákkal rendelkeztek, kialakít-
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham5.pdf
Az egész kötetet lásd: