AZ ELSŐ ZSIDÓELLENES INTÉZKEDÉSEK 499
csoportok gyakran igazságtalanul és durván cselekedtek, sok gyötrelmet okozva a kilakoltatott és javaiktól megfosztott zsidóknak. A Zsidó Tanács lakásügyi osztálya, amelyet a rekvirálások nyomán kibővítettek, rövidesen a Tanács egyik legnagyobb osztálya lett. Jelentős hatalommal ruházták fel, egy sor alosztálya alakult. Az egészet Müller irányította, segítőtársai Trobits Miksa és Kun Hermann, az osztály adminisztratív és jogi tisztviselői, valamint Kurzweü István, Bánó Dezső, Bodnár György és Heller Imre voltak.36 Müller Rezső, ez az erős akaratú ember, aki magánbankár volt, mielőtt a Tanács mozgósította, odaadóan tevékenykedett a rábízott feladatok sikeres végrehajtásán, de eközben cselekedetei olykor komoly bírálatra adtak okot.37
A Tanács igénybevételével végrehajtott lakásrekvirálási kampány csupán a kezdete volt annak a lavinának, amely a magyar zsidóság nagy többségének megsemmisítéséhez vezetett. Szinte ezzel egy időben hoztak egy csomó rendeletet, amelyek célja a zsidók elszigetelése és koldusbotra juttatása volt - a gettósítás és a deportálás előjátékaként.
A zsidók elszigetelése: zsidóellenes rendeletek
A magyarországi zsidók elszigetelését célzó náci lépések hasonlítottak a másutt már sikerrel alkalmazott lépésekre, csupán apróbb változtatások révén igazodtak a helyi körülményekhez. Az első lépések önkényes adminisztratív intézkedések voltak, így például arisztokraták, dzsentrik, iparbárók és pénzmágnások letartóztatása, az utóbbiak között számos zsidóval vagy zsidónak született egyénnel, továbbá zsidók lefogása pályaudvarok, hajóállomások, buszvégállomások környékén. Krumey és Wisliceny a zsidó vezetőkkel való első, március 20-i találkozójukon megpróbáltak magyarázatot adni az intézkedésekre, de csak később vált világossá, hogy trükkjükkel csupán bizalmat akartak a zsidókban ébreszteni.
Az utazási tilalmat április 7-én „törvényesítették"38. Egy sor olyan intézkedés előzte meg, amelynek célja egy és ugyanaz volt: a zsidók elszigetelése. A Sztójay-kormány március 27-én kibocsátott rendelete például megtiltotta, hogy zsidók telefont birtokoljanak és használjanak- ebben az évben 9lég száznál is több rendelet szolgálta a végleges megoldás „tör-vényesítését" (lásd a 3. függeléket) .39
Zsidóellenes rendeleteket még a tömeges deportálások
megkezdése után is hoztak, hogy a deportálástól még nem érintett területeken
élő zsidókat abba a hitbe ringassák, hogy a zsidóellenes lépések csak a nem
asszimilálódott zsidóság ellen irányulnak. A propaganda-hadjárat el is érte
kitűzött célját. Mint Ebenhard von Thadden is hangsúlyozta 1944.
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham499.pdf
Az egész kötetet lásd: