496 AZ ELSŐ ZSIDÓELLENES INTÉZKEDÉSEK
április 3-án és 4-én támadott; a célpontok: a pesti pályaudvarok, a csepeli fegyvergyárak és a tököli repülőgépalkatrész-gyár. Ezek és a további bombázások jelentős károkat okoztak - ezenkívül az antiszemita indulatok fokozódásához vezettek az országban. A célpontok ipari és munkásterületek voltak. Viszonylag csekély számú volt a zsidó veszteség - s ezt a nácik ki is használták. Azt állították, hogy a szövetséges „judeo-terroristák" szándékosan kímélték meg „helybeli gengsztertársaikat"31.
A Budapest elleni első légitámadások a zsidóellenes érzelmek hullámát váltották ki, ami megkönnyítette a hatóságok számára a zsidó lakások tömeges kiürítését a légitámadások keresztény áldozatainak javára. Városszerte röplapokat szórtak szét, amelyek arra szólítottak fel, hogy minden bombázásban meghalt magyarért száz zsidót végezzenek ki. Rátz és Kunder ez ügyben felkereste Veesenmayert, s átadták Sztójay üzenetét, miszerint a forradalom veszélye fenyeget, hacsak nem történnek drasztikus lépések. Némileg még Veesenmayert is megdöbbentette a javasolt megtorlások szigorúsága, hiszen 30-40 000 zsidó főbelövését követelték. Az ellen azonban nem volt kifogása, hogy a jövőbeli légitámadások alkalmából minden megölt magyarért tíz zsidót végezzenek ki. Rátz és Kunder arról biztosították, hogy a magyar kormány kész végrehajtani a megtorló intézkedéseket.32
Noha tömeges kivégzésekre nem került sor, elsősorban azért nem, mert a német és magyar hatóságok már a zsidókérdés „rendezett" megoldása mellett döntöttek, a budapesti zsidókat felszólították^ hogy nagyszámú lakást adjanak át rövid időn belül. Nem sokkal az április 4-i légitámadás lefújása után Szentmiklóssy József tanácsos felkérte a Központi Zsidó Tanács lakásügyi osztályának munkatársát, Kurzweü Istvánt, hogy keresse fel a Városházán. Igen bizalmasan arról tájékoztatta, hogy aznap délután Endre parancsban követeli a Tanácstól 500 lakás 24 órán belüli átadását, hogy menedéket nyújtsanak a támadás keresztény áldozatainak, és megtorolják a bombázást.
Néhány órával később Koltay és Martinidesz (lásd a 6.
fejezetet) személyesen megjelent a Tanács központjában, és hivatalosan is
átadta a parancsot. Csak Kahan-Frankl Samut és Bakonyi Lászlót találták,
akikhez később Reiner Imre is csatlakozott.33 Stern Samu, akit
telefonon hívtak fel, azt javasolta, hogy a légitámadás áldozatait a Wesselényi
utcai zsidó iskola tornatermében szállásolják el. Kahan-Franklt és Reinert a
Svábhegyre vitték, ahol először találkoztak Eichmann-nal. Miután tájékoztatták
arról, hogy Stern magas lázzal kórházban fekszik, Eichmann állítólag azt
üvöltötte, hogy móresre tanítja a tanácsot („Ich werde Euch Schlitten fahren
lehren!"). A magyar és német nácik „újabb zsidó trükknek" tekintették
az iskolai tornaterem felajánlását, s elrendelték, hogy a
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham496.pdf
Az egész kötetet lásd: