AZ ELSŐ ZSIDÓELLENES INTÉZKEDÉSEK 491
amikor egy tisztből és a 6. rohamcsapat (SS biztonsági rendőrség) 12 emberéből álló különítmény érkezett Szegedről a korábban Jugoszláviához tartozó bácskai Zomborba, „zsidók azonnali letartóztatása" céljából. Mivel a különítmény vezetőjének, Hanke Obersturmführernek csak szóbeli felhatalmazása volt a Szegeden állomásozó 6. rohamcsapat Sturm-bannführerétől, Blunktól, a 42. vadászhadosztály Brauner-osztaga nem teljesíthette emberekre és járművekre vonatkozó kérelmét, utalva „a lehetséges következményekre a magyar hatóságok részéről"12. Egyes zsidók engedélyezett letartóztatása viszont töredeniil folyt tovább.
Április 16-ára, amikor megkezdődött az északkeleti országrészben élő zsidók rendszeres összegyűjtése13, az egyedi akciók során letartóztatott zsidók száma 7289-re emelkedett.14 A Budapesthez közeli községben, Alsógödön minden felnőtt zsidó férfit beidéztek a községházára április 20-án. Az idézést állítólag Kovács Sándor, Alsógöd község népmozgalmi nyilvántartója szignálta. A beszámolók szerint a zsidókat nyomban a nagykanizsai internálótáborba szállították, noha semmiféle ruha- és élelmiszercsomag nem volt náluk. Valamivel később a sárvári internálótáborba szállították át őket, majd „ismeretlen úti céllal" május 21-én deportálták őket. Egy sem tért vissza közülük.15 Április 18-i táviratában, amely az aznapi SS-jelentést tartalmazta, Veesenmayer a biztonsági rendőrség marosvásárhelyi parancsnokságának közlését is megsürgönyözte, amely szerint az ezen a területen élő magyar lakosság azt látván, hogy egyre közelebb kerül a front, „a zsidókérdés gyors és gyökeres megoldását" kérte, „mivel a zsidók bosszújától jobban félnek, mint az oroszok brutalitásától"16.
A legtöbb, Budapesten letartóztatott zsidót átmenetileg a Rökk Szilárd utca 26. alatti Rabbiképző Intézet helyiségeibe internálták. Az intézetet hivatalosan „kisegítő toloncházzá" alakították át, valójában azonban Wisüceny főparancsnoksága alatt álló Gestapo-börtön volt.17 Magyar főtisztje Ubrizsi Pál, Baky László csaknem ugyanennyire hírhedt unokaöccse volt.18 Innen és a többi kisegítő toloncházból, például a Mo-sonyi utcából a zsidókat rendszerint a kistarcsai, a topolyai vagy a csepeli internálótáborokba vitték, ahonnan elsők között deportálták őket Auschwitzba.19
A legfontosabb internálótábor valószínűleg a kistarcsai
volt. A Budapesttől északkeletre lévő tábor a megszállás előtt elsősorban
politikai foglyok internálására szolgált. Befogadóképessége csupán 200 személy
volt, ám a megszállás alatt csaknem 2000 embert zsúfoltak össze benne. Közülük
kb. 280 volt a száma azoknak az ún. „prominens" zsidóknak és ügyvédeknek,
akiket a németek a Rökk Szilárd utcai toloncházban való egyhetes tartózkodás
után túszként tartottak fogva. A foglyok egy másik
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham491.pdf
Az egész kötetet lásd: