490 AZ ELSŐ ZSIDÓELLENES INTÉZKEDÉSEK
és nagyiparosok.3 A németek letartóztatták a lengyel menekültek vezetőit és az olasz BadogKo-kormány magyarországi képviselőit is. Április közepe felé tartóztatták le Ujszászy István vezérőrnagyot, a belügyminisztérium Államvédelmi Központjának vezetőjét, Kádár Gyula ezredest, a vezérkar kémelhárító szolgálatának (Vkf 2) vezetőjét és az ismert színésznőt, Karády (Varga) Katalint.4
A letartóztatások ellen sem a Sztójay-kormány, sem a kormányzó nem tiltakozott, az érintettek sem álltak ellent; az egyeden kivétel Bajcsy-Zsilinszky Endre volt, aki pisztolyt fogott elhurcolóira, és maga is megsebesült. Ez volt az egyeden civil vérontás Magyarországon a megszállás napján.5 Egyetlen alsóházi képviselő, KÖzi-Horváth József merte felvetni a parlament március 22-i ülésén a letartóztatások és az alkotmányos rend megsértésének problémáját.6 Tasnádi-Nagy András képviselőházi elnök azonban a házszabályokkal ellentétesnek nyilvánította a győri képviselő hozzászólását, akit képviselőtársai is lehurrogtak.
Néhány vezető németellenes személyiségnek sikerült időben megszöknie. Köztük volt Bethlen István gróf, aki egy föld alatti alagúton, Kái-lay, aki a török követségen7 talált menedéket, Szakasits Árpád, Kéthly Anna, Tildy Zoltán és Varga Béla, a Szociáldemokrata és a Kisgazdapárt tagjai, valamint néhány kommunista vezető.
A nácik által hozott listák alapján történő letartóztatásokkal egy időben az SS és a Gestapo nagyszámú zsidót is letartóztatott, akik véledenül vasútállomásokon és hajóállomásokon vagy ezek körül tartózkodtak.8 Amikor Himmler a megszállás napján kora délután érdeklődött a zsidó vezetők elleni kampány eredményei felől, és szemmel láthatólag nem volt megelégedve, Winkelmann elrendelte 200 zsidó ügyvéd és orvos őrizetbe vételét. Nevüket találomra keresték ki a telefonkönyvből, és letartóztatásuk után nemsokára Mauthausenbe küldték őket.9 A letartóztatásokat az SS biztonsági rendőrsége végezte Alfréd Trenker S S-Obersturmbann-führer parancsnoksága alatt.
A letartóztatott zsidók száma napról napra növekedett: ún. „egyedi akciók" nyomán március 31-ére már 3364 zsidót vettek őrizetbe.10 Április 2-án a magasabb SS- és rendőrparancsnok azt jelentette, hogy 3451 zsidót tartóztattak le a „különösen fontos személyiségeken" kívül. Azt is megjegyezte, hogy a magyar hatóságokkal ellentétben, amelyek úgy érezték, hogy a lakosság nem ért teljesen egyet a németek által foganatosított letartóztatásokkal, az emberek üdvözölték a gazdagabb zsidók elleni akciókat, és csak azokkal a „szegény zsidókkal" rokonszenveztek, akiket nyilvánosan megvertek, és boltjaikat a német katonai egységek kifosztották.11
A németek által kezdeményezett zsidóellenes intézkedésekre
való lehetséges magyar reakciók miatti aggodalom nyilvánult meg április 4-én
is,
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham490.pdf
Az egész kötetet lásd: