A ZSIDÓ TANÁCS 477
megsegítésére. Az október 15-ét közvetlenül megelőző eufórikus napokban, amikor Horthy megpróbálta kiszakítani Magyarországot a szövetségesek elleni háborúból, egy sor munkacsoport jött létre, amelyeknek egyebek között az volt a feladatuk, hogy gyűjtsék és osztályozzák a deportáltak leveleit, határozzák meg a táborok helyét és lakóik számát, névsort fektessenek fel a deportáltakról, élelmiszert, ruhákat és gyógyszert gyűjtsenek a deportáltak számára, megtegyék az általános előkészületeket a visszatérők fogadására, ideértve lakásuk felkutatását, kórházak, otthonok és egyéb intézmények létrehozását a fiatalok és az idősek számára.168
A naiv optimizmus, amely e tervekhez kapcsolódott, október 15-én ért véget, amikor német segítséggel Szálasi került hatalomra. Az események nyomán a Zsidó Tanácsot újból átszervezték. Ferenczy László csendőr alezredes, aki csupán néhány héttel korábban a budapesti zsidóság megmentőjének szerepében tetszelgett, zsidóügyekben az új rendszer teljhatalmú megbízottja lett. Részt vett az új Zsidó Tanács létrehozásában,169 amelynek elnöke Stern Samu, elnökhelyettese Stöckler Lajos, tagjai pedig Berend Béla, Földes István, Komoly Ottó, Nagy József, Szegő Miklós és Vas Lajos lettek.170 Noha az új Tanácsot hivatalosan sohasem nevezték ki, egészen Budapest megszállásának végéig működött. A gazdasági és műszaki osztály vezetője, Domonkos Miksa, jóllehet hivatalosan nem volt a Tanács tagja, a nyilas korszakban az egyik legbátrabb és leghatékonyabb zsidó vezetőnek bizonyult.
Röviddel újbóli kinevezése után Stern úgy döntött, hogy Pető és Wil-helm példáját követve ő is bujkálni fog. (Mindhármukat figyelmeztették, hogy mivel tevékeny részük volt Ferenczy korábbi „mentési" terveinek valóra váltásában, és így túl sokat tudnak, Ferenczy elhatározta, hogy likvidálja őket.)171 A Tanácsban betöltött helyét 1944. október 28-án Stöckler vette át, aki ebben a minőségében a budapesti gettó vezetője is lett, ahol fáradhatatlanul dolgozott.172
A Tanács tagjai a főváros felszabadulását megelőző néhány
hónapban minden tőlük telhetőt elkövettek, hogy gondoskodjanak a gettóban, a
nácik megszállta Európa e még mindig legnagyobb létszámú zsidó közösségében
(lásd a 26. fejezetet) élő, csontig soványodott és betegségektől gyötört
emberekről. Tanúi voltak ama folyamat utolsó szakaszának, amely közel 500 000
magyar zsidó megsemmisítéséhez vezetett - ez a folyamat tíz hónappal korábban,
az első Tanács létrehozásával kezdődött. Kevesen, talán senki sem hitte volna
akkoriban, hogy az első zsidóellenes intézkedések, köztük azok, amelyek célja a
zsidók megfélemlítése és elszigetelése volt, csupán a gettósítás és a
deportálás előjátékát alkották.
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham477.pdf
Az egész kötetet lásd: