A ZSIDÓ TANÁCS 475
sabb probléma megoldásához. Hangsúlyozták az egészen fiatalok és az idősek nyomorúságát, egy sor javaslatot tettek külön otthonok és kórházak létrehozására, továbbá arra, hogy tegyék lehetővé, hogy a semleges államok és a Nemzetközi Vöröskereszt segíthessen a rászorulókon.161
A Magyarországi Keresztény Zsidók Szövetsége működését folyamatosan bővítette egészen a Szálasi-éra kezdetéig. Ekkor gyakorlatilag megszűnt, és az áttértek érdekeinek védelmét újból a Magyarországi Zsidók Szövetségének Ideiglenes Intézőbizottsága vette át.162
Az Ideiglenes Intézőbizottság átszervezése
Török és a búvóhelyre vonult Kahan-Frankl Samu lemondásával két hely üresedett meg az Ideiglenes Intézőbizottságban. Ezeket július 22-én Boda Ernő és Stöckler Lajos csipkegyáros kinevezésével töltötték be.163 Stöckler július 27-én kezdte meg működését a Bizottságban, amikor az életben maradt, szinte kizárólag budapesti zsidók helyzete némileg javult. Rövidesen a Bizottság fenegyerekévé vált; nem volt hajlandó elfogadni azt a módszert, hogy a legfőbb vezetők - Stern, Pető és Wilhelm - általában titokban mérlegelnek és hoznak olyan döntéseket, amelyekért azután rendszerint az egész Bizottságnak kell vállalnia a felelősséget.164 Augusztusban híresztelések kaptak lábra a budapesti zsidók „küszöbönálló" deportálásáról. A Lakatos-kormány időszakában a deportálásra vonatkozó híreszteléseket olyanok váltották fel, amelyek szerint „titkos terv" létezik a zsidóknak valahol vidéken történő „összegyűjtésére", hogy így „óvják meg" őket a deportálástól. Az összegyűjtést joggal tekintették a deportálás lehetséges előjátékának - a megakadályozását célzó titkos tárgyalásokat Ferenczy László csendőr alezredes folytatta, aki korábban a vidéki gettósítási és deportálási programot irányította. Zsidó részről Komoly Ottó és a Bizottság három fő vezetője tárgyalt, akik megpróbálták kihasználni Ferenczy ekkori alibikeresését (lásd a 25. fejezetet). A Bizottságnak azok a tagjai, köztük Stöckler, akik előtt szükségképpen eltitkolták a tárgyalásokat, türelmetlenné váltak, és beadványokkal bombázták a legfelső vezetést, kérve, hogy a döntéshozás folyamatában részt vehessenek.165
Stöckler a szegényebb zsidó rétegek érdekeinek
szószólójává vált.166 A „védtelen kis zsidók" védelmében odáig
ment el, hogy ellenezte ún. „védett házak" létrehozását a Pozsonyi úton a
svéd menlevéllel rendelkező zsidók számára, mert attól tartott, hogy ez a nem
védett zsidóknak ezekből az épületekből való kiköltöztetésével járna. Stöckler
(és családja) abban is eltért a Tanács többi tagjától, hogy nem volt hajlandó
kihasználni a sárga csillag viselése alóli mentességből adódó lehetőségeket.
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham475.pdf
Az egész kötetet lásd: