A ZSIDÓ TANÁCS 473
mérni, képviselni és érvényesíteni méltóztassék. A Központi Tanács - amelyben nemhogy nem volt képviselete a keresztény egyháznak, de még keresztény vallású tagja sem volt, ürítette ki a lakásokat, vetett ki anyagi megterheléseket a mi egyháztagjainkra nézve is, viszont határozott tapasztalatom, hogy amikor a keresztyén vallásúak valamiféle támogatásért fordultak hozzá, közegei a keresztyén egyházakhoz utasították őket. A Központi Tanács az áttérte ket is érintő intézkedéseiről a keresztyén egyházakat nem értesítette, ezek támogatását természetesen éppen ezért nem is kérte, hanem magától értetődőnek tartotta azt a helyzetet, hogy ő keresztyén egyháztagok fölött is rendelkezik. Ez a helyzet magától értetődő is volt a hatóság rendelkezései értelmében, de nem volt mégsem magától értetődő, ha azt a szempontot vesszük figyelembe, hogy ha a keresztyén egyházak hatóköre alá helyeztek volna zsidó vallású és zsidó vallásúnak mindenképpen megmaradó egyéneket, erről a keresztyén egyházak a hitközséget értesítették volna és hivatalosan is mint felekezet a felekezetet, megkeresték volna. Mert ha mint hatóságilag kinevezett népi szerv működött volna, és ha nemcsak a teherviselésben, hanem a szociális gondoskodásban felekezeti különbség nélkül részesítette volna a zsidó származású egyéneket, akkor nem tenném ezt szóvá. Mivel azonban mint népi szerv bízatott meg, de a gyakorlatban mint felekezeti szerv működött, bizony nehezményezhető az a nagy hallgatás, amiben a keresztyén egyházakat és azok illetékes lelkigondozó-szociális szerveit részesítette. Mivel azonban a mai megpróbáló idők nem alkalmasak arra, hogy ilyen kérdéseket felvessünk, csupán arra helyezem a súlyt, hogy az eddigi állapotok megszűnjenek, és addig is, amíg az egyházak vezetőinek kívánsága teljesül, viszonylag rendeződjék a helyzet.151
Az egyházak nevében Éliás a következőket javasolta:
- minden keresztény vallású zsidó ügyét Török kezébe tegyék le;
- állapítsák meg a keresztény vallású zsidók számát, és azok megfe lelő arányban részesüljenek a teherviselésben és a gondozásban;
- intézkedések végrehajtásánál keresztény vallású egyénekhez csak keresztény személyeket küldjenek;
- a keresztény vallású egyénektől juttatott összegeket Török Sándor rendelkezésére bocsássák, aki azokat az új keresztények részére használja fel;
- a Szent Kereszt Egyesület és a Jó Pásztor Misszió kiküldi megbízottait, és azok összekötő tisztet látnak el;
- a megkeresztelkedett zsidókat a Tanácsban a három történelmi keresztény egyház küldöttei képviseljék.152
Török a Tanács tudomására hozta ezeket a javaslatokat,
végrehajtásukra azonban nem került sor. A keresztény egyházak vezetői azonban
továbbra is nyomást gyakoroltak a belügyminisztériumra. E közbenjárások nyomán
Endre, bizalmasa és titkára, Takáts Albert július 6-án, amikor vidéken és a
Budapest közvetlen szomszédságában lévő községekben már
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham473.pdf
Az egész kötetet lásd: