472 A ZSIDÓ TANÁCS
sok és a kitértek ügyében. Az alkut a prímás gerecsei nyári lakában július 8-án dolgozták ki. E szerint Sztójay hozzájárult ahhoz, hogy a kitértek saját szervezetet hozzanak létre, a budapesti zsidók deportálását pedig elhalasztották. Sietett hozzátenni, hogy amennyiben a deportálásokat újból megkezdik, a kitértek mentességet fognak élvezni.150
Ekkorra a vidéki deportálások természetesen már befejeződtek, s maga a kormányzó is - a nagy bel- és elsősorban külföldi nyomás hatására -úgy döntött, hogy a deportálás nem folytatódhat. A Serédi-Sztójay-meg-egyezés híre kiszivárgott, és a budapesti zsidók között a kitérés újabb hullámát indította el, amit a nácik meg akartak előzni, illetve érvénytelennek akartak tekinteni a zsidósággal való leszámolás során.
A zsidó származású keresztények külön szervezetének létrehozását azok is szorgalmazták, akik felismerték a fokozódó feszültséget kitértek és zsidók, valamint vezetőik között. A Zsidó Tanács vezetését és apparátusát természetesen jobban foglalkoztatták a vallásukhoz ragaszkodó zsidók, mint a kitértek problémái, akiknek viszont sokkal több védelmezőjük akadt a keresztények között. A két üldözött csoport közötti feszültség kezdett elviselhetedenné válni, Török óriási erőfeszítései ellenére, aki a maga módján mindkét csoportnak segíteni akart. E feszültségek tükröződtek Éliás József lelkésznek, a Jó Pásztor Misszió vezetőjének május 24-én, a tömeges deportálás megkezdése után kilenc nappal Törökhöz írt levelében:
Református egyházunk felfogása az, és ebben valamennyi keresztény
egyház megegyezik, hogy a pásztorlása alá tartozó zsidó származású egyháztagok
semmiféle vonatkozásban ne kerüljenek egy másik felekezetnek, ez esetben az
izraelita hitközösségnek intézkedési joghatósága alá. Azzal a kéréssel
fordulunk a magyar királyi kormányhoz, hogy keresztény vallású, zsidó
származású egyháztagok ügyeinek intézésére külön bizottságot hívjon létre, vagy
kormánybiztost nevezzen ki az egyházak vezetőinek javaslata alapján. Mi tehát
semmiképpen nem nyugodhatunk abba bele, hogy olyan szerv intézkedjék a mi
egyházunk tagjai felett, amelyik jelentős részben az izraelita hitközség
tagjaiból áll. Az arányszám és a magyarországi bevett történelmi egyházak
jelentősége szerint is méltánytalan az, hogy a kilenc jelenlegi
intézőbizottsági tag között csak egy keresztény vallású van, de ha mind a három
történelmi keresztény egyháznak (katolikus, református, evangélikus) ott volna
a képviselője - amely szám (3) minimálisnak mondható -, akkor sem egyezhetnénk
abba bele, hogy egy izraelita többségű hatóság intézkedjék a keresztény
vallásúak felett. Mindaddig azonban, amíg az egyházak kívánságai
megvalósulhatnak, azt a helyzetet vesszük alapul - már a törvénytiszteletünknél
fogva is -, amelyet a Belügyminiszter úr Őnagyméltóságának rendelete állapított
meg akkor, amikor Szerkesztő Urat a kilenctagú intézőbizottság tagjává nevezte
ki. Mi tehát - amíg nem jön más megoldás - támogatni fogjuk Szerkesztő Urat
nehéz munkájában, de kérjük és elvárjuk, hogy szempontjainkat - és így a
keresztény egyházban lévő zsidó származású egyének szempontjait is - fel
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham472.pdf
Az egész kötetet lásd: