A ZSIDÓ TANÁCS 471
gyásra felterjesztett a belügyminisztériumhoz.147 Bosnyák ellenzése miatt a tervezetet hivatalosan sohasem fogadták el, Bosnyák ugyanis feltehetően azt a tervezetet pártolta, amelyet Berenddel együtt dolgoztak ki.148 A Tanács ennek ellenére a szabályzat szerint működött, mintha csak a belügyminisztérium jóváhagyta volna.
Miközben a Tanács megpróbált megbirkózni - folyton csökkenő forrásokból merítve - a folyamatosan rosszabbodó helyzettel, megpróbált számos lengyelországi Judenrat túlélési technikájára is hagyatkozni. Ahogy befejeződött a kárpátaljai, az északkelet-magyarországi és az észak-erdélyi deportálási akció (lásd a 17-18. fejezetet), a Tanács azzal a kéréssel fordult a magyar hatóságokhoz, hadd maradjanak a még nem deportált zsidók Magyarország területén. Az 1944. június 8-án kelt terjedelmes memorandum részletes statisztikai adatokat vonultatott fel a rendelkezésre álló munkaerőről, amelyet a hadban álló ország nagy fontosságú célokra használhatna fel. Konkrétan is megnevezte a memorandum, amelyet a keresztény egyházfőknek is megküldtek, azokat a munkálatokat, amelyeket a nemzet szempontjából fontosnak ítélt.149 Am a magyar zsidó vezetők munkába állításán keresztül elérni kívánt mentési akciója éppoly meddőnek bizonyult, mint a lengyelországi zsidó vezetőké. Miközben teljes gőzzel folyt a végleges megoldás programjának végrehajta-sa, a Tanács munkáját tovább bonyolította az egyre nagyobb számú áttért zsidó kérdése, akiknek ügyét a keresztény egyházak karolták fel.
A Magyarországi Keresztény Zsidók Szövetsége
A Magyarországi Zsidók Szövetsége Ideiglenes
Intézőbizottságának összetétele július közepéig változatlan maradt. Ekkor
azonban sor került a zsidó származású keresztények saját szervezetének
létrehozására. Ez nagyrészt annak az eredménye volt, hogy a keresztény egyházak
közbenjártak a zsidókkal szembeni embertelen bánásmód miatt, és különösen
amiatt, hogy a kitértekre is kiterjesztették a zsidóellenes intézkedéseket. A
keresztény egyházi vezetők szembenállása sajnos elsősorban a különböző
kormányzati vezetőkhöz intézett hivatalos közleményekben, s nem nyilvános
felszólamlásokban vagy szentbeszédekben fejeződött ki. A részükről kifejtett
hivatalos nyomás ennek ellenére a nyár folyamán, a tömeges deportálások idején
egyre nagyobb lett. Sztójay miniszterelnök azonban csak azután reagált, hogy
Serédi Jusztinián hercegprímás ugy döntött, hogy június 29-én pásztorlevelet
olvastat fel a katolikus templomokban. A miniszterelnök és Magyarország
hercegprímása részleges alkut kötött: a prímás lefújta a pásztorlevél
terjesztését, Sztójay pedig-késznek mutatkozott arra, hogy bizonyos
engedményeket tegyen a deportálá
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham471.pdf
Az egész kötetet lásd: