A KONSZOIJQDÁCIÓTÓL AZ „IsLŐÍ'ASIZMUSIG" 47
zethez tartoznak. A magyarországi zsidóság hivatalos vezetői, legalábbis mai szemmel nézve a dolgokat, talán túlontúl hiszékenyek voltak Gömbös és politikája tekintetében. Hajlamosak voltak készpénznek venni a miniszterelnök nyilatkozatait, és szemet hunytak a mögöttük meghúzódó ideológia és politikai indítékok fölött. A zsidó vezetés, a korábbi gyakorlathoz híven, csak azzal törődött, hogy biztosítsa a zsidó közösség számára a zavartalan jólétet. Honszeretetét hangoztatva, elhatárolta magát a cionizmustól és más „idegen" irányzatoktól, amelyek más országokban több sikerrel fejtettek ki agitációt a zsidóság körében. 1933 áprilisában példáhak okáért a magyarországi zsidóság vezetői Herbert H. Lehman-hoz, New York állam kormányzójához fordultak, arra kérvén, vesse latba befolyását a nagyhatalmak képviselőinél, akik éppen akkor New Yorkban tartották tanácskozásukat, hogy orvosolják azokat az igazságtalanságokat, amelyek Magyarországot a trianoni csonkolás folytán érték. Táviratukban hangsúlyozták, hogy a kormányzó, aki maga is zsidó, ezzel tehetné a legnagyobb szolgálatot a magyarországi zsidósápiak. Kérésük jogosságának alátámasztására Gömbös méltánylandó „konszolidációs" politikáját állították szembe a Németországban folyó nyílt zsidóüldözéssel.32
Hasonló érzület fejeződött ki a zsidó vezetők részéről Gömbös miniszterelnökségének egyéves évfordulója alkalmából. A Pesti Izraelita Hitközség 1934. évről szóló jelentéséből idézzük:
El kell ismernünk, hogy Gömbös Gyula kormányzata reánk, zsidókra nézve valóban a konszolidáció további megerősödését hozta, de bizonyos, hogy még mindig sok serelem orvoslását, sok vágyunk, kívánságunk teljesítését kell várnunk. A magyar zsidóság joggal szolgál rá arra, hogy az antiszemitizmus világáradatában Magyarország a b ékés megértés szigete maradj on, mert ez a zsidóság méltán hivatkozhatik arra, hogy úgy, mint a háború előtt és alatt, akként az összeomlás óta is, nemcsak itthon, hanem megszállt területeken ismételten beigazolta magyarságát és nemzethűségét.33
A magyarországi zsidóság hivatalos vezetői akkor is hitet
tettek nemzeti és hazafias érzelmeikről, amikor még Gömbös miniszterelnöksége
idején vita robbant ki Szekfű Gyula nézetei körül. A két háború közti
időszaknak Szekfu volt a legismertebb történetírója, és sok kimagasló értelmiségihez
hasonlóan - akik között a zsidóknak őszinte barátai is voltak -, ő is
aggodalmaskodott, hogy a zsidók számszerű túlsúlya a gazdasági élet bizonyos
területein, a tudományos pályákon és a szabadfoglalkozásúak körében több
„veszélyt" rejt magában, mint amennyi „hasznot" hajt Magyarország
modernizációja és általános előmenetele szempontjából. Az asszimiláció híveivel
szemben úgy érvelt: nem a zsidók magyarosodnak el, hanem voltaképpen ők
„zsidósítják el" a magyarságot. Azt állította, hogy a zsidók és magyarok
terhes viszonyát csak kétféleképpen lehet megköny-
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham47.pdf
Az egész kötetet lásd: