468 A ZSIDÓ TANÁCS

kell megoldani, hogy a kétezer éve eltévedt zsidóság hazát találjon. Az vezetett, hogy megvalósítsam a becsületes, tisztességes kivándorlást. A fasisztákkal bizonyos türelmi állapotot akartam teremteni. Azt akartam, hogy véget vessünk a kisebbségi sorsnak, mivel így minden 25-30 évben üldözik a zsidóságot.¹²⁷

Berend szerint ugyanez, a népe iránti törődés vezette arra is, hogy interjút adjon a Harcnak, és részt vegyen a razziában. A Népbíróság ezt nem fogadta el. Egy 1946. november 23-án nyilvánosságra hozott döntésben a vádirat két pontjában találták bűnösnek, és 10 évi börtönre ítélték.¹²⁸ Eltérő véleményt hangoztatott 1946. november 25-én dr. Gálfalvy István, az elnöklő hivatásos bíró, aki szerint a nyilasok Berend távollétében is kirabolták volna a zsidókat, s a jelenléte valószínűleg meggátolta őket abban, hogy erőszakhoz folyamodjanak áldozataikkal szemben. Nézete szerint Berend bűnéül csak a Harcnak adott interjút lehet felróni, amiért csak egyévi börtön járt volna neki.¹²⁹

Röviddel az ítélet elhangzása után Berend több fellebbezést adott be a Népbíróságok Országos Tanácsához (NOT), s ezekben az alsóbb szintű bíróság döntésének megváltoztatását kérte.¹³⁰ A NOT dr. Szabó Zoltán elnökletével összeült grémiuma egyetértett a fellebbezésben foglalt érvekkel. Az alsóbb fokú bíróság ítéletét abban a tekintetben helybenhagyták, hogy bűncselekmény hiányában a vádirat négy pontja tekintetében felmentették Berendet. A másik két vádpont tekintetében viszont a NOT megváltoztatta az ítéletet: bűncselekmények hiányában felmentette a vádlottat a háborús bűncselekmények és a népellenes bűncselekmények vádja alól. 1947. április 11-i határozatában a NOT hangsúlyozta, hogy Berend cselekedetei általában segítettek a zsidókon, és kiemelte a budapesti gettóban 1944 és 1945 januárja folyamán tanúsított pozitív tetteit.¹³¹

Felmentése után Berend rövidesen az Egyesült Államokban telepedett le, ahol Albert B. Beltonra változtatta nevét. Csaknem kétéves vizsgálati fogság után történt felmentése nem vetett véget a megszállás előtt és alatt játszott állítólagos szerepe feletti vitának. Háború alatti cselekedeteire vonatkozó gyanúsítások és híresztelések töretlenül éltek tovább több évtizeden át, dacára a NOT döntésének, amelyet szintén eléggé szkeptikusan szemléltek.¹³² Akiknek segített - és jó néhányan valószínűleg az ő segítségének köszönhették életben maradásukat az utolsó hónapokban -, azok továbbra is esküdtek rá, sokan mások viszont változatlanul kétségbe vonták háború alatti viselkedésének tisztességes voltát. Különösen keserűen és kritikusan értékelték Berendet a Zsidó Tanács korábbi vezetői és tisztségviselői, akiknek a legtöbbjét, ismeretlen okból, nem idézték be tanúként a perben. Ennek talán az volt az oka, hogy a Tanács több tagját és tisztségviselőjét szintén jogi eljárásnak vetették alá, s

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham468.pdf

Az egész kötetet lásd:

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/