466 A ZSIDÓ TANÁCS
dolták, hogy része volt a Pozsonyi út 49. és 52. sz. ház január 7-i razziájában, amit soha nem is tagadott. A rendőrségi és a tárgyalótermi jegyzőkönyvek azonban nem vágnak egybe. Aláírt rendőrségi vallomásálban (1945. május 8.) még azt is elismerte, hogy megtartotta a zsidóktól elkobzott javakat.117 Bár első fokon kimondták, hogy a razzián való részvételével segédkezet nyújtott egy felfegyverzett nyilas félkatonai egység erőszakoskodásához, másodfokon helyt adtak állításának, hogy részvételével meg akarta akadályozni az erőszak alkalmazását; rá akarta beszélni a zsidókat, adják át értéktárgyaikat, mert ezeket úgyis elveszik tőlük másnap, amikor a tervek szerint gettóba szállítják őket. Volt túlélő, aki azzal vádolta Berendet, hogy bujkáló zsidókat jelentett fel a nyilas hatóságoknál.118
A Berendet körülvevő gyanakvás nagyrészt azokból az ügyletekből eredt, amelyeket Berend Sarlósi Józseffel, a gettókerület nyilas parancsnokával folytatott. Sarlósival 1944. december 6-án került kapcsolatba, amikor néhány nyilas, aki nem tudta, kiről van szó, letartóztatta, és a megtorlás házába, Sarlósi Szent István körút 2. alatti főhadiszállására vitte. Berend megemlítette barátságát Bosnyákkal, amit Sós Edith, Bosnyák titkárnője telefonon is megerősített. Azt mondta, hogy Berend Bosnyák „bizalmasa"119. Berend ezután még hat vagy hét alkalommal járt a megtorlás házában. Noha néhány látogatása a Tanács aktív tagjainak, köztük Domonkosnak, Földesnek, Komolynak és Stöcklernek a tudtával történt, hogy könnyítsenek a nélkülöző gettó sorsán, más látogatásai állítólag kétségesebb célokat szolgáltak. Hores Hona szerint, aki Sarlósi titkárnőjeként gyorsírásos jegyzeteket készített Berend látogatásairól, Berend bujkáló zsidókat, köztük a Zsidó Tanács tagjait is feljelentett.120
Berend 1945. január 17-én hagyta el Budapestet, röviddel azután, hogy a Vörös Hadsereg felszabadította a várost. Sátoraljaújhelyre, második felesége, Windt Hona szülővárosába költözött. Csak rövid időre került ki a közéletből, mert a zsidóüldözés szigetvári és budapesti túlélői rövidesen feljelentették, s Berendet besúgás gyanújával letartóztatták.
Berend pere. Berend felszabadulás utáni jogi hercehurcája 1945. április 16-án kezdődött, amikor a budapesti rendőrség azzal a kéréssel fordult a sátoraljaújhelyi rendőrséghez, hogy tartóztassák le és szállítsák Budapestre Berendet, mert bizonyítékok vannak rá, hogy „a Gestapo besúgója volt"121. Budapestre hozták, és tüzetes kihallgatásoknak vetették alá. 1945 májusának első felében számos vallomást írt alá, amelyekben a korábbi rendőri jelentésekben szereplő cselekmények közül többet elismert.122
Konkrétan bevallotta, hogy írt Endrének a szigetvári
zsidók javainak
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham466.pdf
Az egész kötetet lásd: