A ZSIDÓ TANÁCS 465

ború alatt és után sokat találgatták, miről tárgyalhatott a belügyminisztériumban, joggal feltételezhetjük, hogy gyakran zsidóügyekben és egyéni mentési akciókban járt el. E látogatásairól a Tanács többi tagja előzetesen rendszerint mit sem tudott. Berend azonban néha a Tanács nevében is eljárt. Egy olyan időszakban, amikor Endre nem akarta megengedni, hogy zsidók lépjenek a minisztérium épületébe (állítólag attól félt, hogy a zsidók „megfertőzik" a magyar tisztviselőket, vagy károsan hatnak rájuk), Berendnek sikerült külön engedélyt szereznie a Tanács többi tagja számára, akik mentési erőfeszítéseik során így felkereshették a minisztériumot.¹¹²

1944 júliusában, amikor Horthy leállította a deportálást, és a keresztény egyházak vezetőinek ígéretet tett arra, hogy a kitérteket mentesítik a legtöbb zsidóellenes intézkedés alól, Berend interjút adott a Harc c., szélsőségesen antiszemita lapnak, s a szélsőjobboldaliak álláspontjával egybehangzóan azt hangsúlyozta, hogy a kitérés sem változtat a zsidók helyzetén. ¹¹³ A háború után Berend azt állította, hogy célja a tömeges kitérés megakadályozása volt, hogy így fennmaradjon a közösség egysége, és jobban meg lehessen védeni. A szélsőjobboldal viszont azért ellenezte a kitéréseket, mert a végleges megoldást az egész zsidóságra ki akarták terjeszteni, köztük azokra is, akik - mint a marannusok - csupán az üldöztetés elkerülése érdekében fogadták el a kereszténységet.¹¹⁴ Az interjú emiatt mind a háború alatt, mind utána nagy felháborodást váltott ki a zsidók között, noha egyesek nem tekintették ártalmasnak.

Egyes források szerint Berend sugalmazására született a Harc 1944. december 16-i számában megjelent cikk is, amely röviddel a budapesti gettó létrehozása után jelent meg. „A nagy elkülönítés" c. írás hangsúlyozta, hogy a zsidók elégedettek az ellenük hozott intézkedésekkel.¹¹⁵

Berendnek a nyilas korszakban, különösen pedig a város szovjet ostroma idején a gettóban kifejtett tevékenységéről dicsérő és elítélő vélemények is születtek. Számos beszámoló szerint igen bátran teljesítette kötelmeit, miközben a Tanács több tagja, köztük Stern, Pető és Wilhelm bujkálni kényszerült. Temetkezési szertartásokat végzett, a hatóságokkal tárgyalt zsidók szabadon engedése vagy a gettó ellátása ügyében, vigaszt nyújtott a betegeknek és éhezőknek. A viszontagságos időszakban kétségtelenül sok zsidót mentett meg a majdnem biztos haláltól. Gyakran járt papi öltözékben. Egyesek azonban nemcsak kétségesnek, hanem egyértelműen ártalmasnak találták működését. Voltak tanúk, akik azzal vádolták, hogy értéktárgyakat tulajdonított el a temetés előtt álló halottaktól, ¹¹⁶ mások pedig azzal, hogy részt vett egy nyilas razziában, amelynek az volt a célja, hogy a „védett" épületekben összezsúfolt zsidóktól pénzt és értékeket csikarjon ki (lásd a 26. fejezetet). Konkrétan azzal vá

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham465.pdf

Az egész kötetet lásd:

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/