464 A ZSIDÓ TANÁCS
Gergely, aki a Tanács és az SS közötti összekötő iroda tagja volt, azt mondja, hogy Krumey tett arra célzást előtte és a Tanács másik tagja, Gábor János előtt, hogy Berendet Endre kívánságára nevezték ki.106 A Tanács persze azt a lehetőséget is mérlegelte, hogy Krumey a maga célzásaival a Tanács és a magyar hatóságok viszonyát akarta feszültebbé tenni, hogy így védelmezze és mozdítsa elő a németek érdekeit. Mégis úgy döntöttek, hogy mivel megállapítást nyert Berend szoros kapcsolata Bosnyákkal, Endre bizalmas barátjával, minden szükséges óvintézkedést megtesznek. Berend levelezését figyelték, lépéseit gondosan ellenőrizték. Stern utasítására Gergely átnézte Berend postázásra szánt leveleit, s néha olyan információkhoz jutott, amelyek megerősítették a Tanács gyanúját.107 Emiatt és egyéb - valódi és képzelt - leleplezések miatt a Tanács néhány vezetője és tisztségviselője egyre jobban tartott attól, hogy Berend esedeg veszélyes lehet a zsidó közösségre. Egy idő után annyira feszültté vált a viszony köztük és Berend között, hogy tervet dolgoztak ki eltávolítására: a németek szemében akarták gyanússá tenni.108 Gergely szerint valóban felvették a kapcsolatot Weinzinger Ferenc fakereskedő-vel, aki egyúttal német ügynök is volt, s bizalmasan tájékoztatták arról, hogy Berend tevékenysége német érdekeket sért.109 A Berend állítólagos németellenes tevékenységére vonatkozó közlés hamarosan Eichmannhoz is eljutott, aki azonnal őrizetbe vette Berendet, ám - állítólag Bosnyák és Endre kérésére - hamarosan szabadon bocsátotta.110
Berend sajnos semmit sem tett annak érdekében, hogy eloszlassa a hagyományos zsidó vezetők feltételezéseit a Bosnyákhoz és más jobboldaliakhoz fűződő kapcsolatáról. Ahelyett, hogy a Tanács többi tagjával összhangban és szorosan együttműködve aknázta volna ki a hatalmon lévő jobboldaliakhoz fűződő kapcsolatait, ki tudja, miért, úgy határozott, hogy önállóan cselekszik. A kezdeti bizalmadanság emiatt tovább fokozódott. A Tanács hagyományos zsidó vezetői a jelenlétében szinte sohasem tárgyaltak meg lényeges kérdéseket, mert attól féltek, hogy besúgóval állnak szemben.1 11
Mint korábban említettük, az átszervezett Tanács május
15-én, a tömeges deportálások megkezdésének napján ült össze először. Kétséges,
vajon egy nagyobb összhangban működő és egységesebb Zsidó Tanács befolyást
gyakorolhatott volna-e a deportálás mértékére és gyorsaságára. Azt azonban
bizton feltételezhetjük, hogy a Tanács morálja és hatékonysága fokozódott
volna, ha Berend eloszlatta volna munkatársai bizalmatlanságát, és hajlandó
lett volna a megbízott közvetítő szerepét játszani a hatóságokkal szemben.
Bosnyákkal fenntartott szoros kapcsolata miatt ugyanis valóban persona grata
volt a belügyminisztériumban a zsidóellenes intézkedések központjában, ahová
gyakran ellátogatott. Jóllehet a há
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham464.pdf
Az egész kötetet lásd: