A ZSIDÓ TANÁCS 461
Az új tanácstagok kinevezésének háttere
Csak a háború után váltak ismertté azok az okok, melyek az Ideiglenes Intézőbizottság új tagjainak kinevezésekor szerepet játszottak.87 Dr. Nagyot, a budapesti zsidó kórház orvosát egyik betege, dr. Vassányi István ajánlotta, aki Endre beosztottja Volt a belügyminisztériumnak azon az osztályán, amely az új Zsidó Tanácsot létrehozta.88 Török Sándor, az ismert író, ebben az időben letartóztatásban volt. Őt Bosnyák javaslatára nevezték ki, miután valaki közbenjárt Törökné nevében, aki természetesen szerette volna kiszabadítani férjét. A kikeresztelkedett Török képviselte a Tanácsban a keresztény zsidókat. Dr. Gábor kinevezését a németek javasolták, hogy biztosítsák kapcsolatuk folytonosságát a zsidó vezetőkkel.
Berend és a Tanács. Messze a legvitatottabb kinevezés dr. Berend Béla szigetvári főrabbié volt. Törökhöz hasonlóan őt is Bosnyák ajánlotta, akinek Lévai szerint Festetics Domonkos gróf, ez a híres antiszemita földbirtokos és képviselőházi tag úgy mutatta be, mint „tisztafejű, nacionalista zsidó papot"89. Jóllehet rendőrségi kihallgatásán, mielőtt megvádolták volna népellenes bűncselekményekkel (lásd a továbbiakban), Berend elismerte, hogy csakugyan megkereste Bosnyákot, méghozzá Festetics javaslatára,90 tárgyalásán és azután mindig azt mondotta, hogy ezt saját kezdeményezéséből, egy cionista csoport döntése nyomán tette. A védelem egyik tanújának, Kálmán Imrének a vallomására hivatkozva Berend váltig azt állítja, hogy még 1941-ben, a Betar nevű jobboldali revizionista cionista csoport összejövetelén néhány aggódó zsidó, köztük Szüágyi Dénes, Varga Imre és Kauders Ferenc elhatározta, hogy kapcsolatba lép a szélsőjobboldal vezéralakjaival azok „cionizálása" végett, és rá osztották ki Bosnyákot.91
Berend Béla 1911. január 12-én született Budapesten, és
New Yorkban halt meg 1987 júniusában. Szülei Presser Adolf és Máriás Regina.
Legtöbb kortársa szerint fiatal rabbiként rendkívül indulatos, kissé kényszeres
nonkonformista volt, idealisztikus és ideologikus politikai eszmék vezérelték.
Munkácsi úgy véli, magatartásában az ország hagyományos, kapitalista zsidó
vezetésével szembeni kihívó, forradalmi álláspont tükröződött. 92
Berend állítólag ugyanezt a megvetést tanúsította a szigetvári hitközség
vezetése iránt is.93 Haragja elsősorban a gazdag, kitért zsidók
ellen irányult, akik, nézete szerint, a szegények rovására különleges
kiváltságokkal bírtak. Az asszimilációs hagyományos vezetés hazafias álláspontjával
(3. fejezet) szemben Berend meggyőződéssel vallotta, hogy a zsidóságnak nincs
helye Magyarországon, és ki kellene vándorolnia.94 A gazdagokkal, a
kitértekkel és a hivatalos vezetők hazafiasságával való nyílt szembenállása
kapóra jött Bosnyák Zoltánnak. Mindketten úgy vélték,
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham461.pdf
Az egész kötetet lásd: