444 A ZSIDÓ TANÁCS
lásokra és lakásrekvirálásokra vonatkozó utasításokat, nagyon valószínű, hogy a német és magyar Gestapo-egységek módot találtak volna arra, hogy sokkal kegyetlenebb módon hajtsák végre ezeket az internálásokat és rekvirálásokat.
Másfelől viszont: noha Stern és munkatársai lemondásának minden bizonnyal azonnali letartóztatásuk és esedeg kivégzésük lett volna a következménye, a zsidó tömegek korábban tudatára ébredhettek volna a német megszállás valóságának, és senkiháziak és zsidó quislingek utasításait valószínűleg nem hajtották volna végre olyan engedelmesen, ahogy a hagyományos vezetőkét, akikben megbíztak/ A németek pontosan emiatt ragaszkodtak ahhoz, hogy a zsidó hitközségek régi, hagyományos és bizalommal övezett vezetői maradjanak a zsidó tanácsok tagjai.
Viszont ha Stern és munkatársai nem vállalták volna magukra a németek által rájuk rótt feladatokat, s valamilyen csoda folytán túlélték volna a megpróbáltatásokat, miközben zsidók százezreit lemészárolták, a túlélők biztosan elítélték volna őket amiatt, hogy csak addig maradtak a hatalomban, amíg ahhoz tisztelet és megbecsülés kapcsolódott, a legsötétebb órában viszont elhagyták a közösséget.
A Tanács a nyilvánvaló kockázatok ellenére is úgy döntött, hogy az időnyerést célzó halogató taktikát alkalmazva vállalja el a nehéz feladatot. A Tanács megalakulása idején ráadásul még nem lépett hivatalba a németbarát magyar bábkormány. Hivatalos magyar irányelvek hiányában, a kormányzó és az új kormány zsidókérdéssel kapcsolatos álláspontját nem ismerve, a Tanács egyfajta modus vivendit próbált kialakítani a németekkel. Abban is reménykedtek, legalábbis a megszállás kezdeti szakaszában, hogy a németek Magyarországon más eszközökkel szándékoznak megoldani a zsidókérdést, mint Európa többi megszállt országában. Reményeik alapjául a következők szolgáltak: azok az ígéretek és kijelentések, amelyeket az SS-tisztek tettek a zsidó vezetőkkel való első találkozás során; az a tény, hogy a kormányzót, aki korábban egyetértett Kállay zsidópolitikájával, a posztján hagyták; annak felismerése, hogy a németek katonai helyzete most sokkal rosszabb; az a' remény, hogy a németek, akik tudatában vannak a megszállás népszerűtienségének, inkább megbékíteni, mint maguk ellen fordítani kívánják az országot; hogy a zsidótörvények ellenére a zsidók Magyarországon aránylag jól élnek, és a radikális megoldásra vonatkozó javaslatok hangos politikai ellenállást váltanának ki az országgyűlésben, ahogy ezt az 1938 és 1942 között hozott zsidótörvényekfogadtatása bizonyította; végül hogy a Vörös Hadsereg már a Kárpátok lábához érkezett.41
A Tanács feltevései és várakozásai sajnos nem teljesültek
be. Azok az intézkedések, amelyeket a Sztójay-kormány a németekkel
egyetértésben
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham444.pdf
Az egész kötetet lásd: