A ZSIDÓ TANÁCS 443
rael Legfelsőbb Bíróságának főbírája jelentette ki a lengyelországi Ben-dzin zsidó tanácstagjait érintő perben, „akárhogyan járt is el a Zsidó Tanács, a nácikat szolgálta... Még azok is segédkeztek a náciknak, akik a zsidó közösség javán fáradoztak..."38
Erőik korlátozottsága miatt, meg azért is, mert szükségtelenül nem akarták maguk ellen hangolni a lakosságot, a németek, mint a német érdekszférában mindenütt, Magyarországon is a zsidókat és a helyi hatóságokat használták fel a zsidóellenes intézkedések végrehajtására. Bár a zsidó vezetőket az hajtotta, hogy a németekkel fenntartott jó kapcsolatuk révén időt nyerjenek a zsidó életek megmentésére, mégis ők ringatták hamis biztonságérzetbe a tömegeket, ők adták ki az internálás! behívókat, ők sajátítottak ki lakásokat, ők osztották szét a sárga csillagokat, ők költöztették a zsidókat különleges „csillagos házakba", és ők adtak át rengeteg pénzt. Akaratuk ellenére eszközeivé váltak a náciknak annak a zsidóellenes kampánynak számos mozzanatában, amely a vidéki zsidóság deportálásához vezetett.
A Zsidó Tanács tevékenysége nemcsak a zsidó közösség
jelentős részét aggasztotta, hanem a magyar társadalom kicsiny, de egyre
han-gosabb náciellenes részét is. Bizonyítékok vannak arra, hogy a magyar
földalatti ellenállás valóban figyelmeztette a Tanácsot: kollaborálásért
felelősségre fogják vonni. Dán Dezső erdélyi zsidó, aki nagy szolgálatokat tett
a Vaadának,39 saját állítása szerint egyike volt azoknak a
közvetítőknek, akik a Tanácsot figyelmeztették. Az 1962-es Eichmann-per-ben
elmondott tanúvallomását kiegészítő dokumentumban elmondja, hogy a Magyar
Függetlenségi Front 1944 májusában őt és dr. Latkóczy Imrét bízta meg azzal,
hogy Sternt figyelmeztesse: a magyar ellenállási mozgalom kollaboránsnak
tekinti a Zsidó Tanácsot, és annak tagjait háborús bűnösökként fogják
felelősségre vonni. Állítólag azt is követelték Sterntől, hogy a Tanács
számoljon fel minden kapcsolatot az SS parancsnokságával, idézésekkel vagy
táviratokkal ne rendeljenek többé munkára embereket, ne késztessék őket pénz
átadására - hiszen az erőfeszítések céltalanok: a vonatok továbbra is gördülnek
Auschwitz felé.40 Cselekedhettek volna-e másként a zsidó vezetők? Mi
történt volna, ha lemondanak a tanácsbeli tagságukról? Miként Horthy a
klessheimi kastélyból való visszatérése után, a zsidóság hagyományos
legitimista vezetői is úgy érveltek, hogy ha őrhelyükön maradnak, ahelyett hogy
gyáván elmenekülnének vagy lemondanának, tapasztalt vezetésük alatt ha teljesen
elkerülhetők nem is, de enyhíthetők lennének a zsidóság veszteségei. Ha
testületileg lemondtak volna, a németek és magyar bérenceik kétségkívül könnyen
találtak volna újabb és újabb zsidó vezetőket, akik kiszolgálták volna őket. Ha
pedig nem hajtották volna végre az interná
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham443.pdf
Az egész kötetet lásd: