44 A KONSZOLIDÁCIÓTÓL AZ „ELŐFASIZMUSIG"
Gömbös felemelkedése. Gömbös, ez a saját bevallása szerint szenvedélyes soviniszta és nemzetiszocialista hivatásos katonatiszt 1920-ban leszerelt, hogy minden idejét a politikának szentelhesse. Számos titkos hazafias egyesület létrehozója lévén, igen alkalmas volt rá, hogy körülötte tömörüljenek azok a szélsőséges elemek, akik radikális fordulatot kívántak végrehajtani. Gömbös mindinkább kiábrándult Bethlen mérsékelt bel- és külpolitikájából. Tekintve, hogy a bolsevik fenyegetés elmúltával a kormányzópárt egyre kevesebb erőt mutatott, radikális elvbarátaival, köztük Eckhardttal és Bajcsy-Zsilinszky Endrével 1923 őszén új, nyíltan fajgyűlölő és kifejezetten jobboldali pártot alapított, a Fajvédő Pártot. Hitler nemzetiszocialista pártjának, az NSDAP-nek a nyomdokain a Fajvédő Párt az „aktív antiszemitizmus" mellett kötelezte el magát.23 Antiszemita demagógiájukkal és a földreform újbóli követelésével próbálták kialakítani, illetve újra mozgósítani bázisukat a városi alsó középosztály, a radikális diákság, a föld nélküli parasztság és a kisgazdák körében.24 Csupán néhány héttel a Fajvédő Párt megalakítása után Gömbös, aki 1921, tehát indulása óta kapcsolatban állt a náci mozgalommal, részt vett abban a bizarr összeesküvésben, amely egy budapesti hatalomátvétellel fejelte volna meg Hitler 1923. novemberi, müncheni sörpuccsát. Amint az a két világháború közti szélsőjobbosok elbírálásában szokásos volt, az összeesküvők rendkívül enyhe ítéletekkel úszták meg a dolgot.25
Mégis, ahogy lassacskán visszatért az élet a normális
kerékvágásba, sem a Fajvédő Párt puccsista, sem pedig demagóg erőfeszítései nem
arattak kitörő sikert. 1923-ban Gömbös hetedmagával kilépett a kormánypártból -
az 1926-os választásokon negyedmagával mandátumot is szerzett.26
Miután Gömbös független akciói ily nyilvánvalóan meddőnek bizonyultak, a
megszelídült politikust Bethlennek sikerült visszacsalnia a kormánypártba, ahol
az volt a dolga, hogy az egykori ellenforradalmi tábor összetartását
jelképezze. 1928-ban Gömbös feloszlatta a Fajvédő Pártot, és a honvédelmi minisztériumban
vállalt először államtitkári, majd 1929-ben miniszteri posztot. Ebbeli
minőségében kezdett hozzá, hogy immár a hatalom sáncain belül építse ki újra
hatalmi bázisát. Határtalan ambíciótól hajtva, szinte kifogyhatatlan energiával
vetette magát a magyar fegyveres erők felduzzasztásába, mégpedig a
békeszerződésben megszabott kvótákon túlmenően. Új beosztását felhasználta arra
is, hogy kinevezze saját jó embereit a folytonosan bővülő tiszti állományba.
Először csak alacsonyabb rangú tiszteket nevezett ki, de miniszterelnökként már
a magasabb rangfokozatokat, sőt a vezérkart is feltöltötte. A hadsereg
radikalizálódása mindinkább tehertételnek bizonyult a magyar politikai élet
mérsékeltebb szereplői számára. A Gömbös által kinevezett új tiszti állomány főleg
sváb származású, szélsőségesen jobboldali és anti
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham44.pdf
Az egész kötetet lásd: