436 A ZSIDÓ TANÁCS
A Tanács felfogása és politikája
A magyarországi zsidóság ortodox és konzervatív-asszimilációpárti vezetői, csakúgy, mint a cionista vezetők, tudták, mit műveltek a németek Kelet-Közép-Európa szomszédos országaiban,17 ugyanakkor sem a zsidó tömegeket, sem az ország keresztény vezetését nem tájékoztatták teljesen és pontosan a végleges megoldás tervéről. Ráadásul nem tettek óvintézkedéseket, hogy a német megszállás esetére elhárítsák vagy csökkentsék a lehetséges katasztrófát. Ennek következtében a magyarországi zsidóságnak, mely szinte Auschwitz közveden szomszédságában élt, fogalma sem volt a gázkamrákról és a német koncentrációs táborokban elkövetett tömeggyilkosságokról. Akik hallottak valamit erről, az információt rémhírnek, jobb esetben náciellenes propagandának tekintették. Vezetőikhez hasonlóan azzal áltatták magukat, hogy ami Lengyelországban és másutt történt, az nem történhet meg Magyarországon, ahol a zsidók sorsa több mint ezer éve fonódik össze a keresztény magyarok sorsával. A jól tájékozott zsidó vezetők nem ismertették meg tömegeikkel, hogy mi folyik a szomszéd országokban, s mivel törvénytisztelő polgárok voltak, betartották a szigorú cenzúraszabályokat, és megtiltották a zsinagógák felhasználását ilyen „propaganda"-célokra.
Benoschofsky Ilona, aki a főváros zsidó közösségének egyik tevékeny tagja volt, majd a háború után a budapesti Zsidó Múzeum igazgatója lett, úgy vélekedik, az járhatott a Zsidó Tanács tagjainak fejében, hogy ha már úgysem lehet megmenteni a magyar zsidóságot, jobb, ha az nem is sejti sorsát, Tekintve, hogy a németek kivégzéssel fenyegették mindazokat, akik a deportálásokat emlegették, a Tanács nem hozhatta nyilvánosságra, hogy a deportálás valójában a gázkamrát és a krematóriumot jelenti.18 Benoschofsky azt is állítja, hogy „ha a Zsidó Tanács azt gondolta is, hogy nincs menekvés a tömegek számára, önmaga előtt azért látott kiutat". Tekintve, hogy a Horthy-korszak zsidóellenes intézkedései mindenekelőtt a zsidóság alsó rétegeit érintették, a Zsidó Tanács tagjai, akik csak hallomásból ismerték ezeket, ezúttal is bízhattak abban, hogy mentességet nyernek.19
A Zsidó Tanács tagjai érthető módon megpróbáltak külön
védelmet és kedvezményeket biztosítani családjuknak, és néha a saját érdekeiket
mozdították elő, mégis túlzás azt állítani vagy feltételezni, hogy ezt
tudatosan tették, és a tömegek érdekei ellen cselekedtek. Igaz, rövidlátó, túl
formalisztikus és legalisztikus magatartást tanúsítottak, s ítéleteikben
gyakran tévedtek, mégis tiszteletre méltó emberek voltak, akik, bár rosszul
megválasztott módszerekkel, mégis menteni igyekeztek a menthe
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham436.pdf
Az egész kötetet lásd: