A ZSIDÓ TANÁCS 435
ben. Gondoltam arra, hogy esetleg a Kormányzót is igénybe kell majd vennem a magyar zsidóság megmentése érdekében, azt a Kormányzót, akit húsz éve ismertem, és mindig, ha erre szükség volt, kérdésekkel ostromoltam zsidóügyben. Tudtam és tudnom kellett, hogy kiszolgáltatottságunkban belülről csak a Kormányzó segíthet rajtunk, kívülről egyelőre nem is kaphatunk segítséget...14
Eleve számítottam mindenféle eshetőségre, de mindenképpen arra az egyre tekintettem, hogy különböző taktikai lépésekkel kell elodáznom a végső veszedelmet, az egész magyar zsidóság elpusztulását. Idős ember létemre, akinek az egészségét már aláásta az idő, minden bizonnyal könnyebb lett volna, ha félreállhatok, és nem kellett volna vállalnom a Tanácsban ezt a nehéz szerepet. De vajon nem lett volna lelkiismeretlenség, ha félreállok?... Viharos időkben a nyáj látja kárát annak, ha a tapasztalt pásztort tapasztalatlan és véletlenül odaszegődött pásztor cseréli fel.15
A megszállás előtt alig két hónappal Sternt az egész
országban ünnepelték 70. születésnapja alkalmából.16 Magyar királyi
udvari tanácsos volt, s mint sikeres üzletembernek, kiváló kapcsolatai voltak a
magyar társadalom arisztokrata-konzervatív elemeivel. Mint a legnagyobb magyar
zsidó hitközség és az országos iroda elnöke, nagyra becsült vezető volt.
Általános tiszteletnek örvendett nagylelkűsége és az a képessége, hogy
zsidóügyekre nagy pénzösszegeket tudott összegyűjteni. A magyarországi zsidóság
neológ, asszimilálódott és cionistaellenes részének képviselője és egyik fő
szószólója volt. Mély zsidó gyökereinek azonban mindig tudatában maradt, s
minden törvényes lehetőséget kihasznált a magyarországi zsidók ügyének
és érdekeinek előmozdítására. Tragédiája és általában a Zsidó Tanács tragédiája
részben abból fakadt, hogy azt az arisztokrata-konzervatív keresztény magyar
vezető réteget is megtizedelték, amellyel jó kapcsolatai voltak. Miután a
megszállás első napjaiban e réteg vezető képviselőit is letartóztatták, a zsidó
közösség teljesen elszigetelődött, és az SS könnyű, prédájává vált. A tragédiát
tovább fokozta, hogy a hivatalos zsidó vezetők továbbra is ragaszkodtak a
hagyományos törvényes módszerekhez, beadványokkal és panaszokkal éltek. Ezek a
módszerek igen hatékonynak bizonyultak a megszállás előtti, félparlamenti
időszakban, ám tökéletesen elégtelenek voltak a náci uralom szélsőséges
végkorszakában. Stern például annyira megszokta, hogy a hatóságokkal
legalisztikus-formális módszerek révén tárgyaljon) hogy még a tömeges
deportálás kellős közepén, 1944 júniusában is elutasította azt az ötletet, hogy
titkos felhívást körözzenek „a magyar keresztény társadalomhoz" (lásd a
továbbiakban). Stern jelentős személyes bátorságról és rettenthetedenségről
tett tanúbizonyságot, s minden lehetőt elkövetett, hogy megnyerjék a versenyfutást
az idővel, de neki és a Tanács legtöbb tagjának alig volt - ha volt egyáltalán
- közvetlen kapcsolata az ország zsidó tömegeivel.
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham435.pdf
Az egész kötetet lásd: