A ZSIDÓ TANÁCS 433
célból az újságban vagy a rabbikon keresztül tájékoztassák őket a németek ígéreteiről.
Annak nyomatékául, hogy minden zsidó ügy a németek kizárólagos hatáskörébe tartozik, Krumey és Wisliceny tájékoztatta a zsidó vezetőket, hogy az egész Pesti Izraelita Hitközség Alfred Trenker SS-Obersturm-bannführer és kormányfőtanácsos, a biztonsági rendőrség (SIPO) budapesti vezetője közvetlen hatáskörébe fog tartozni.7
A hitközség egyik elöljáróját annyira megnyugtatták a németek ígéretei, hogy az ülés után rögtön felhívta feleségét: „Minden rendben van, a németek még segíteni is akarnak nekünk."8
Rövid idővel az ülés után Stern Samu, aki nemcsak a Pesti Izraelita Hitközség, hanem a Magyar Izraeliták Országos Irodája (MIOI) elnöke is volt, elkészítette a Tanács összetételére vonatkozó tervet. A Tanácsba a fontosabb zsidó hitközségi szervezetek képviselőit válogatta be, hogy a rakényszerített intézkedések terheit közösen viseljék, és a felelősséget is közösen vállalják. Ennek megfelelően a Tanácsnak a következő nyolc tagja volt: Stern Samu elnök, dr. Boda Ernő, dr. Pető Ernő és dr. Wü-helm Károly a pesti neológ hitközség képviseletében, dr. Gsobádi Samu a budai neológ hitközségek képviseletében; Kahan-Frankl Samu és Freudiger Fülöp az ortodox hitközség képviseletében és dr. Kahan Niszon, a cionisták képviseletében.9
Másnap, március 21-én a németek elfogadták a Tanács összetételére vonatkozó javaslatot. Ez azon az ülésen történt, amelyen közel 200 zsidó elöljáró vett részt, köztük vidéki hitközségek néhány, éppen Budapesten tartózkodó vezetője. A zsidókat újból megnyugtatták, hogy a magyar zsidó közösség biztonsága nem forog veszélyben. Wisliceny közölte, hogy a háborús körülmények miatt lesznek ugyan bizonyos korlátozások, de a zsidó hitközségi, kulturális és vallási élet folytatódhat (Alles geht weiter, wie vorher...).10
Mivel a budapesti Zsidó Tanács hatáskörének az egész magyarországi zsidó közösségre ki kellett terjednie, a Magyar Zsidók Központi Tanácsa nevet vette fel. A Központi Zsidó Tanács, csakúgy, mint utódszervezetei, csak ritkán tartott hivatalos ülést. Legtöbb döntése az események nyomán szükséghelyzetben született, s ezeket a Sternből és két legközelebbi munkatársából, Petőből és Wilhelmből álló elnökség hozta.11 A három vezető azonban a felmerülő problémákról gyakran tárgyalt a Tanács más tisztségviselőivel is.
Szoros együttműködésük a Tanácsban betöltött tisztségük
egész időtartama alatt legalább annyira alapult a kölcsönös bizalmon és a
hosszan tartó személyes barátságon, mint a Tanács néhány más tagjával szemben
táplált közös bizalmatlanságon. Tovább erősítették ezt az együttműkö
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham433.pdf
Az egész kötetet lásd: