432 A ZSIDÓ TANÁCS
még bármilyen kapcsolatba lépnének a németekkel, a megfelelő magyar hatóságokkal konzultálnak.
A vallási közösségek fölött a közvetlen joghatóságot a vallás- és közoktatásügyi miniszter gyakorolta. Mivel őt nem érték el, felhívták Tom-csányi Kálmán belügyminisztériumi államtitkárt és Thuránszky László miniszterelnökségi államtitkárt,6 aki azt mondta, hogy arra a kérdésre, „tárgyaljanak-e a németekkel", másnap reggel a rendőrfőkapitány fogja megadni a választ. A másnapi baljós és velős válasz ez volt: „Amit a németek kívánnak, teljesíteni kell!" A válaszadó Bartha Gyula főkapitány-helyettes volt, aki a magyar hatóságok álláspontját közvetítette. A parancs világosan bizonyította a német és a magyar hatóságok egyetértését a zsidóprobléma kezelésében. Ennek az egyetértésnek az alapján születtek meg azok az utasítások, amelyek nyomán május 15. és július 8. között közel 450 000 zsidót deportáltak.
Március 20-án reggel a Pesti Izraelita Hitközség elöljárói a legrosz-szabb lehetőségekre is felkészülve gyülekeztek a székházban. Többen feleségükkel jelentek meg, és kis táskában hozták magukkal a legszükségesebbet, A németeket dr. Gábor János, a hitközség egyik ügyvédje várta, aki jól beszélt németül. Az elkövetkező hónapokban ő lett az összekötő a Tanács és Eichmann Sonderkommandója között.
Az ülés a hitközségi épület harmadik emeletén, az elöljárósági teremben zajlott. Amíg a német gyorsíróra vártak, aki a jegyzőkönyvet készítette, Krumey, észrevéve a táskákat, mindenkit megnyugtatott, hogy nem lesznek letartóztatások. Továbbá biztosította őket, hogy a háborús körülmények miatt lesznek ugyan bizonyos korlátozások, de senki személyes és tulajdonjogait nem fogják megsérteni, és nem lesznek deportálások. A gyorsíró megérkezése után a különleges alakulat képviselői ismertették első utasításaikat.
Krumey udvariasan, ám határozottan tájékoztatta a PIH
vezetőit, hogy mostantól kezdve minden zsidóügy kizárólagosan az ő hatáskörükbe
tartozik. Másnap délig Zsidó Tanácsot kell létrehozniuk, amelynek minden zsidó
a hatáskörébe tartozik. Igazolványokat fognak kiállítani, amelyek a Tanács
tagjait mentesítik a zsidóellenes intézkedések alól, hogy megfelelően el tudják
látni feladataikat. Senki sem hagyhatja el lakóhelyét, a hitközség hivatalos
lapja és a többi zsidó kiadvány ezentúl csak a Gestapo cenzúraengedélyével
jelenhet meg. A németek ezután közölték, hogy másnap délután 5 órára össze kell
hívni a fővárosban lévő összes zsidó intézmény vezetőit. A PIH vezetőit újból
megnyugtatták, hogy zsidó volta miatt senkit sem ér bántódás. Mindenki
folytassa munkáját, a hitközség elláthatja feladatait, beleértve a vallási
jellegűeket is. A PIH vezetőit megkérték, nyugtassák meg a tömegeket, és
kerüljék el a pánikot — e
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham432.pdf
Az egész kötetet lásd: