422 A SZTÓJAY-KORMÁNY
rült, újból nyíltan szerepet vállalt a zsidóüldözésben.57 Mint a magyar zsi-dótlanítási különítmény parancsnokát, lojális csendőrtiszti törzs segítette, köztük Uray László százados, „vagonírozási" szakértője, és fő segítőtársa, Lulay Leó százados.58
Röviddel azelőtt, hogy az oroszok elkezdték Budapest ostromát, a csendőrséget és a rendőrség közbiztonsági szerveit a harc céljából egy főfelügyelő egységes parancsnoksága alá rendelték. A csendőrség és a rendőrség főfelügyelőjét Szálasi nemzetvezető nevezte ki a belügyminiszter és a honvédelmi miniszter javaslatára.59 A csendőrség harctéri megbízatása mellett továbbra is foglalkozott a zsidókérdéssel. Mint korábban, továbbra is a köztisztviselőkkel szorosan együttműködve.
A közigazgatás
Veesenmayer és a Birodalomban lévő felettesei jól tudták, hogy a német megszálló hatóságok csak akkor képesek megfelelően működni, ha a magyar államapparátus támogatását élvezik. Tudták, hogy a hadsereg, a csendőrség és a rendőrség lojalitásának megszerzésén kívül azt is szavatolniuk kell, hogy az állam egyéb központi és helyi igazgatási és végrehajtó szervei lojálisak maradjanak. Amikor megalakult a Sztó-jay-kormány, a németek ragaszkodtak ahhoz, hogy mind a különböző minisztériumok irányításával megbízott államtitkárokat, mind a fonto-sabb osztályok és részlegek vezetőit németbarát elemekkel váltsák fel. A belügyminisztériumban például a tisztviselői kar megtisztítását Baky és Endre kinevezése szavatolta. A külügyminisztériumban a tisztogatás fő áldozatai között volt Szentmiklóssy Andor külügyminiszter-helyettes és Szegedy-Maszák Aladár, a politikai osztály vezetője. Mindkettőt letartóztatták és Dachauba hurcolták, ahol Szentmiklóssy meghalt. Szegedy-Maszák túlélte a megpróbáltatásokat, és az amerikai csapatok szabadították ki.60 Lemondtak Magyarország semleges országokba küldött képviselői is, akik nem voltak hajlandók elismerni a Sztójay-kormány törvényességét. Köztük volt Ullein-Reviczky Antal stockholmi követ61 és Ambró Ferenc madridi követ.62 Magyar állampolgárságuktól és tulajdonjogaiktól megfosztották őket.
A központi kormányszervekben végrehajtott tisztogatás után
a németek és magyar bérenceik figyelmüket a helyi szervek felé fordították. A
német külügyminisztériumba küldött 1944. április 14-i jelentésének tanúsága
szerint Veesenmayer arra kérte Sztójayt, váltsa le azokat a megyei fő- és
alispánokat, akik németellenes érzelmeket tápláltak. Május elejére Veesenmayer
arról számolhatott be, hogy az ország 41 főispánja közül 29-et váltottak le.
Kicserélték a magyar városok kétharmadában
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham422.pdf
Az egész kötetet lásd: