42 A KONSZOLIDÁCIÓTÓL AZ „ELŐFASIZMUSIG"
Bethlennek sikerült átmenetileg nyugvópontra helyezni a zsidókérdést és konszolidálni a politikai helyzetet, így teljes erejével nekiveselkedhetett a gazdaság rendbehozatalának. Irányítása alatt a gazdaság nagy léptekkel haladt előre, az ipar és a mezőgazdaság termelése elérte, sőt bizonyos ágazatokban még túl is szárnyalta a háború előtti szintet. Az 1929-ben bekövetkezett világgazdasági válság a Bethlen-féle rendszer gazdasági alapzatát, sőt magát a rendszert is alapjaiban rendítette meg. Alig néhány év alatt a gazdaság oly mértékig összeomlott, és az ebből fakadó politikai következmények annyira baljósak voltak, hogy Bethlen kénytelen volt kiengedni kezéből a hatalmat.14 A rendszer betonszerkezete, amely a felső középosztályt és a nagybirtokosságot fogta egybe, váratlanul málladozni kezdett. Bethlen növekvő népszerűtlenségének oka mindenekelőtt az agráriusok körében az volt, hogy szerintük Bethlen a kereskedelem érdekeit részesítette előnyben.15
Az 1931. június-júliusi országgyűlési választásokon a 245 képviselői mandátumból a kormánypárt 158-at szerzett meg, s a kormány élén Bethlent gróf Károlyi Gyula, az egykori aradi-szegedi ellenforradalmi kormány megalakítója váltotta föl.16 Károlyi fakó, színtelen politikus volt, aki ortodox pénzpolitikájával képtelen volt megállítani a gazdaság romlását, és megszilárdítani a konszolidációs időszak politikai állapotait. Noha Szegedről indult el, politikai és gazdasági nézetei közelebb álltak Bethlenéihez (akinek kabinetjében 1930 végétől külügyminiszterként tevékenykedett), mint a szélsőséges jobboldali csoportokéihoz, amelyek megszervezésében egykor részt vett. De szükségképpen ortodox költségvetési politikája és kíméletlen, kormányszintű takarékossági intézkedései a gazdasági válság közepette semmiképpen nem segíthették Bethlent és csoportját hatalmuk megtartásában. A politikai stabilitást egyként fenyegették az uralkodó osztályon, a kormánypárton belüli és kívüli erők. 1930 végén Gaál Gaszton vezetésével kivált a kormánypártból egy maroknyi képviselő, újjáalakítva az ellenzéki Független Kisgazdapártot.17 A radikálisabb agráriusokra épülő új párt egyre dacosabban helyezkedett szembe a kormánypárt földbirtokos képviselőivel, akik pedig magukat tartották az agrárügyek hitbizományosainak.
Az uralkodó koalíció szétesése annál vészterhesebb volt,
mert rohamosan radikalizálódtak a koalíción kívüli erők. Ellenforradalmi
emlékeik alapján az arisztokrata-dzsentri urak különösen egy balról jövő
fenyegetéstől tartottak,18 jóllehet a szociáldemokraták és a gyér
számú kommunista annyira gyengék voltak, s annyira lekötötte őket saját
belharcuk, hogy semmiképpen sem tudták volna meglovagolni az elnyomorodott
parasztság és munkásság elégedetlenségét.19 Sokkal közvetlenebbül
fenyegette azonban a politikai stabilitást a szélsőségesen radikális szegedi
gon
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham42.pdf
Az egész kötetet lásd: