A SZTŐJAY-KORMÁNY 419
Mindegyik kerületparancsnokság saját nyomozóalegységet tartott fenn, amelyeknek a kerületen belüli politikai és bűnügyi nyomozás volt a dolga. Az alegységek parancsnokai a kiképzés és a fegyelem kérdéseiben a kerületi csendőrparancsnoknak feleltek, míg szakmai ügyekben a m. kir. csendőrség Központi Nyomozó Parancsnoksága alá tartoztak.46
A csendőrség központi nyomozóegységén belül külön törzsalosztály végezte a kimondottan politikai természetű nyomozásokat. Két alegysége, az államrendőrségi és a közbűntényes közül az előbbi öt szekcióra tagolódott, amelyek közül a IH. szekció hatáskörébe tartoztak a cionista szervezetek, a zsidó közösségek és intézmények.47
A különböző csendőrkerületek csendőrei elsősorban a zsidók felkutatásával és összegyűjtésével voltak megbízva. A nyomozóalegységek csendőreit viszont a gyűjtőtáborokban és a bevagonírozási központokban vetették be. Ok végezték a zsidók kifosztását, drákói módszerrel csikarva ki az áldozatok értéktárgyaira vonatkozó információkat. De felhasználták a csendőrnyomozókat a bevagonírozásnál és a deportálásnál is. A végleges megoldás programjának Magyarországon tapasztalt gyorsasága és hatékonysága nagyrészt a csendőrség részvételének tulajdonítható, hiszen a csendőrséget a német megszállás első napjaiban a Harmadik Birodalom érdekeinek kiszolgálására fogták.48 Ellentétben a Baky-perben tett vallomásával, Ottó Winkelmann 1950-ben azt állította, hogy Baky László a megszállás napján már a német követségen várt rá, és „csendőreit a rendelkezésére bocsátotta", hozzásegítve a Gestapót programjának végrehajtásához.49 Baky tevékenyen élősegítette a német katonai és rendőri egységek, valamint a magyar csendőri és rendőri szervek zökkenőmentes együttműködését is, mert röviddel a megszállás után több ilyen értelmű utasítást is kibocsátott.50
A zsidók deportálása, amely 1944. május 15-én vette kezdetét, területi egységek szerint terveződött és szerveződött, kezdve a Vffl. kerület zsidóságán. A kerületparancsnokok tevékenyen részt vettek a zsidók lefogásában a hatáskörük alá eső területeken. A gettósítási-deportálási program legfőbb irányítása Ferenczy László csendőr alezredes kezében volt. A következő, terepen tevékenykedő közvetien tettestársai voltak: Töl-gyesy Győző ezredes (Kárpátalja, Északkelet-Magyarország), Paksy-Kiss Tibor ezredes (Észak-Erdély), Orbán László ezredes (a délnyugati területek), és Sellyey Vilmos ezredes (a fennmaradó területek).51
Noha a csendőrség Csatay Lajos honvédelmi miniszternek és
néhány közvetlen beosztottjának a fegyelmi és kiképzési fennhatósága alá
tartozott, a zsidóellenes intézkedésekkel megbízott csendőrtisztek mégis inkább
a belügyminisztérium vezérlete alatt tevékenykedtek. A belügyminisztériumon
belül az ún. „deportáló trió" (Jaross, Baky és Endre) teljes
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham419.pdf
Az egész kötetet lásd: