A SZTŐJAY-KORMÁNY 409
rátság" szellemében megszerzett teljes magyar együttműködés révén - lehetővé váljék a német csapatok újbóli bevetése a szovjet fronton. Noha Veesenmayer jelentős előrehaladást ért el e célok érdekében, azt javasolta Ribbentropnak, hogy amíg nem lesznek teljes mértékben urai a helyzetnek, addig a csapatok maradjanak készültségben, minden eshetőségre felkészülve.6
Gondosan törekedett arra, hogy megőrizze a magyar függetlenség és nemzeti szuverenitás látszatát. Meggyőződése szerint ezek a célkitűzések úgy érhetők el a legteljesebben, ha a kormányzó aláírásával és folyamatos együttműködésével a törvényesség látszatát kölcsönzi nekik. Elsősorban ezért vetette el Kaltenbrunner ajánlatát, hogy színtiszta nemzetiszocializmust vezessenek be Magyarországon. S az 1944. március 19. és október 15. közötti események, különösen azok, amelyek a zsidók megsemmisítésével voltak kapcsolatban, fájdalmasan igazolták Veesenmayer feltevésének igazát: a Birodalom érdekeinek jobban megfelelt, ha „együttműködnek Magyarországgal, mint ha ellene tesznek", és mindenekelőtt ha „Horthyval és nem Horthy ellen" cselekszenek.
A „Horthyval" kifejezés természetesen azt jelentette, hogy a kormányzót, a magyar szuverenitás jelképét kíméletlenül kihasználják a Birodalom érdekében. Különösen kidomborodott ez a megszállásra mindjárt következő időszakban, amikor Veesenmayer minden erejét lekötötte egy „megfelelő" kormányzat alakítása. A quisling-kormány létrejötte után Veesenmayer inkább azon mesterkedett, hogy elszigetelje Horthyt a kormányzati ügyektől vári dolgozószobájában.7
Emiatt utasította vissza Veesenmayer a Nyilaskeresztes Párt vezére, Szálasi miniszterelnöki jelöltségét is. Szálasi késznek mutatkozott átvenni a hatalmat és mozgósítani a nemzetet a bolsevizmus elleni harcra, ha a „népakarat és az államfő" felhatalmazza erre. Pártja, amely többnyire alsó középosztálybeli és elégedetlen katonai elemekből állt, visszaszorult a megszállás után. A baloldali ellenzéki pártok feloszlatása után új híveket szerzett a munkásosztályból.
Miután nem kapta meg a miniszterelnökséget, Szálasi a
végül is megalakult Sztójay-kormányt azzal vádolta, hogy „nem
nemzetiszocialista, átmeneti jelenség, amely a nemzet kívánsága és akarata
ellenére jött létre". Két nappal ez után a vád után, április 3-án
Veesenmayer fogadta Szá-lasit. Noha megpróbálta meggyőzni Veesenmayert, hogy ő
és mozgalma Hitler egyedüli igaz barátai, a teljhatalmú megbízott igen
csalódott volt a találkozó után. Véleményét Ribbentropnak 1944. április 5-én
írott jelentésében így összegezte: „Szálasi egészében csalódást keltett bennem.
Szerintem nem őszinte, ügyes taktikus, szellemileg nem különösen kiemelkedő. A
további fejlemények mutatják majd meg, mennyire tudom őt
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham409.pdf
Az egész kötetet lásd: