oc no
NOHA AZ 1944. MÁRCIUS 19-1 koronatanácsi ülésen történt hivatalos lemondásával, majd néhány tagja röviddel ezután bekövetkező letartóztatásával a Kállay-kormány minden tekintetben megszűnt, hivatalosan csak március 22-én oszlatták fel.1 A két időpont között lázas tárgyalások folytak Veesenmayer vezetésével egy olyan új kormány megalakításáról, amely élvezné a Harmadik Birodalom bizalmát.
A tárgyalásokat kezdetben kudarccal fenyegették a különböző német és magyar párt- és kormányszervek ellentmondó érdekei és hatalmi harcai. Himmler és a Birodalmi Biztonsági Főhivatal, kívánságaikat Ernst Kaltenbrunner közvetítésével tudtul adva, ragaszkodtak ahhoz, hogy tisztán náci típusú kormány alakuljon annak a Magyar Nemzeti Szocialista Pártnak az irányításával, amelyet Pálffy Fidél és Baky László szervezett és vezetett. (A különböző politikai pártokról lásd az 1 . és 2. fejezetet.) A német külügyminisztérium és Veesenmayer inkább a koalíciós kormány felé hajlott, amely a Magyar Nemzeti Szocialista Párt és az Imrédy Béla vezette Magyar Megújulás Pártja vezetőiből alakulna meg.2
Horthy, noha nagyon szerette volna előmozdítani a németeknek is elfogadható új magyar kormány megalakulását - „hogy véget érjen az ország katonai megszállása"-, hevesen tiltakozott az ellen, hogy Imrédyt -Veesenmayer első választottját - nevezze ki miniszterelnöknek. Horthy megvetette Imrédyt, és állandóan úgy emlegette, mint „a zsidót"3. A kormány eredetileg Kállay első javaslatával kacérkodott, hogy alakítsanak a különböző minisztériumok rangidős közigazgatási államtitkáraiból szakértői kormányt, ezt az elgondolást azonban Veesenmayer kereken elutasította.4
Noha ideológiai meggyőződése rendítheteden volt, Veesenmayer elsősorban mégiscsak arra törekedett, hogy olyan új kormány jöjjön létre, amelynek segítségével maximális gazdasági és katonai hozzájárulást csikarhat ki a Harmadik Birodalom számára, és megvalósíthatja a végleges megoldást.5
A Führer deklarált óhajainak megfelelően Veesenmayer azért
akarta . mindenáron elérni ezeket a célokat, hogy - a „bajtársiasság és fegyverba
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham408.pdf
Az egész kötetet lásd: