40 A KONSZOLIDÁCIÓTÓL AZ „ELŐFASIZMUSIG"
népszerű volt. Az elnyomott osztályok gazdasági nehézségei és szociális sérelmei egyaránt a nacionalizmus és a fasizmus vitorláit dagasztották.
A hithű nacionalista Bethlennek az volt a meggyőződése, hogy a társadalmi feszültségek levezetése, a politikai konszolidáció és a gazdasági helyreállítás híján lehetetlen sikeresen síkraszállnia a határrevíziókért. Jóllehet Magyarország elveszítette földterületének, emberi és természeti erőforrásainak jelentős részét, azért továbbra is jócskán rendelkezett mezőgazdasági potenciállal, és aránylag fontos ipari létesítményei is maradtak,6 melyeknek működtetése és fejlesztése végett azonban nagyarányú tőkebefektetésre volt szükség. A Népszövetség révén szerzett helyreállítási kölcsön és az 1925. évi pénzreform7 enyhített az inflációs nyomáson, és csökkentette az államadósságot, de nem volt elegendő ahhoz, hogy az ország gazdaságát a kívánt mértékben helyreállítsa. A kapitalizmus fejlődése Magyarországon szorosan összekapcsolódott a zsidó pénzemberek és iparvállalkozók tevékenységével, akik hagyományosan a politikailag uralkodó arisztokrata-dzsentri földbirtokos és hivatalnoki elittél működtek együtt. Bethlen mindezt nagyon jól tudta, és különösebb nehézség nélkül állította helyre és helyezte a régi alapokra e két kör között az üzleti kapcsolatokat. Jól látta, hogy a hazai és a külföldi zsidó tőke Magyarország gazdasági életének rendbehozatalánál nem nélkülözhető, és ezért hajlandó volt a zsidókkal kapcsolatos személyes ellenérzéseit félretenni.8 1921. április 19-én, bemutatkozó beszédében a következőképpen körvonalazta a zsidókérdésben elfoglalt álláspontját:
Én ellene vagyok mindenféle lármás antiszemitizmusnak. A jogrendet minden körülmények között fenn fogjuk tartani. Ha volnának hatóságok, melyek túllépik saját hatáskörüket, azokat vissza fogjuk szorítani arra a hatáskörre, amelyet a törvény számukra megállapít. És ezt a kérdést nem kívánjuk még a jogegyenlőség megbolygatásával sem érinteni. A jogegyenlőség olyan biztosítéka a nemzet életének, amelyet érinteni nem szabad. Elismerem, hogy jelenleg van zsidókérdés az országban, de ennek megoldása áz, hogy gazdasági téren azok lehessünk nélkülük is, amik velük együtt vagyunk. Ez őnekik is érdekük, mert abban a percben, amint nem lesznek nélkülözhetetlenek, az összhang helyre fog állni. Ebben a tekintetben tehát a kormány el van szánva arra, hogy egy konstruktív politika alapelveit rakjuk le.9
A politikailag uralkodó arisztokrata-dzsentri osztály és a
gazdaságilag, valamint pénzügyileg befolyásos zsidók kölcsönösen előnyös
együttműködésének meglett a haszna. A szegedi klikkhez kapcsolódó elvakult
antiszemitákat, ha csupán ideiglenesen is, de eltávolították a hatalmi pozíciókból.
A numerus clausus törvényt módosították, s a zsidók, legalábbis
névlegesen, megint egyenjogúak lettek honfitársaikkal. Az 1928. évi XIV. te.
beterjesztésekor a módosítást egyebek között a következőkkel indokolták meg:
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham40.pdf
Az egész kötetet lásd: