A MEGSZÁLLÓ ERŐK ÉS HATÓSÁGOK 395
gyarországi teljhatalmú megbízotti posztját Hans GreifFenberg tábornok, volt budapesti katonai attasé vette át. Az F hadseregcsoport Foertsch tábornok elnöklete alatt lezajlott konferenciáján kiderült, hogy a Wehr-macht nem kapott felhatalmazást arra, hogy „beavatkozzék a zsidókérdésbe". Ez a német követség és a magyar partnereivel együttműködő SS előjoga lett.
Foertsch tábornok kijelentette, hogy a főváros nagy lélekszámú zsidósága bizonyos védelmet jelent a légitámadások ellen. Ami a megszállással megvalósítandó német célokat illette, Foertsch főleg azt tartotta kívánatosnak, hogy az országgyűlés közbenjárása nélkül kell új kormányt alakítani, és a magyar gazdaságot és haderőt alá kell rendelni a Birodalom háborús szükségleteinek. Utasította beosztottjait, hogy minden eshetőségre felkészülve, tartsák csapataikat nagyfokú készültségben.4
A Führer és a külügyminisztérium képviselete
AFührer és a külügyminisztérium személyes képviselője dr. Edmund Veesenmayer volt, akit Hitler 1944. március 19-én nevezett ki a Nagynémet Birodalom teljhatalmú megbízottjának és magyarországi követének.5 Veesenmayer volt a szerzője annak a két baljós, Magyarországgal foglalkozó jelentésnek, amelyek alapjául 1943-as helyszíni vizsgálódásai szolgáltak. Horthy látogatása alkalmából Salzburgba rendelték, és utasították, hogy álljon készen küldetésére.
Veesenmayer és törzse Horthy különvonatán érkezett Magyarországra. A bicskei megállásnál mutatták be a kormányzónak, s ennek során fejtette ki nézeteit egy új magyar kormány megalakításáról. Nem állapítható meg teljes bizonysággal, miként reagált elképzeléseire Horthy. Ribbent-ropnak küldött első táviratában Veesenmayer hangsúlyozta, hogy délelőtt 11 órai Budapestre érkezése után nyomban „munkához látott". Azt állította, hogy a beszélgetés során Horthy alapjában „pozitív" hozzáállást mutatott.6 Horthy viszont azt állítja, hogy hevesen visszautasította Vee-senmayernak azt az elgondolását, hogy Imrédy Bélát, „a zsidót" nevezze ki kormányfőnek.7
Veesenmayernak óriási, talán mindenre kiterjedő hatalma és felelőssége volt. Hitler külön felhatalmazására megbízták azzal, illetve felelőssé tették azért, hogy8
- felügyelje Magyarország politikai fejlődését és egy új nemzeti kormány megalakítását;
- biztosítsa az ország olyan irányítását, ami
lehetővé teszi, hogy Magyarország összes, elsősorban gazdasági erőforrását a
közös háborús erőfeszítések céljaira használhassák fel;
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham395.pdf
Az egész kötetet lásd: