392 ÚTON A PUSZTULÁS FELÉ
meg; 3. a saját emlékirataiban megjelent változatot és 4. a Macartneynek elmondott változatot. Horthy négy beszámolója - Macartney szerint - „nem fér össze egymással nem annyira a lényeget, mint inkább a beszélgetések számát és időtartamát illetően, i azzal kapcsolatban, hogy mikor mit mondtak. Mindegyik gyakorlatilag teljesen átsiklik azokon az engedményeken, amelyeket Horthy kétségkívül tett. " (kiemelés —R. B.) Macartney, 2:234. o.
25. Sok kitűnő történész szerint Magyarország akkori katonai ereje elegendő volt ahhoz, hogy ellenálljon a német megszállásnak, ha a kormány megtette volna az ellenálláshoz szükséges intézkedéseket. A megszállás során felhasznált német és a rendelkezésre álló magyar erők értékelését lásd Ránki, i. m., 65-72. ó. és C. A. Macartney, 2:227-228. o.
26. Nagy Vilmos, i. m., 192-193, o. Hogy Magyarország nem tett elővigyázatossági rendszabályokat nemzeti érdekeinek megvédésére a német megszállást megelőző hónapokban, azt C. A. Macartney is hangsúlyozza. Lásd C. A. Macartney, 2:190. o.
27. Magyarország tarthatatlan katonai helyzetét Szombathelyi tárta fel a miniszterelnöknek. Kállay, i. m., 410. o.
28. Lévai Jenő: Eichmann in Hungary. Pannónia Press, Bp., 1961, 66. o.
29. Lásd például Diamant, Freudiger és Link, a budapesti ortodoxia befolyásos tagjainak beszámolóját. HJS, 3:78. o.
30. Mario D. Fenyő: Hitler, Horthy andHungary. Yale University Press, New Ha-ven, 1972, 178-179. o. Lásd továbbá The New York Times, 1944. április 16., 17. o.
31. C. A. Macartney, 2:275. o.
32. Horthy Miklós titkos iratai, i. m., 429. o.
33. Lásd Komoly 1944. augusztus 25-i naplóbejegyzését. HJS, 3:166. o. Magyarul: Komoly Ottó naplója. In: Ráday-évkönyv, 1983, 238-306. o. Lásd még Schmidt Mária szerk.: Kollaboráció vagy kooperáció? A Budapesti Zsidó Tanács. Minerva, Bp., 1990, 142. o.
34. RLB, 110. dok.
35. Uo., 114. dok.
36. Uo., 117. dok.
37. Minisztériumok pere (TV. törvényszék, XI. eset), Horthy 1948. március 4-i vallomása, gépirat 2735. és 2745. o.
38. Albert Speer: Inside the Third Reich. Macmillan, New York, 1970, 395. o.
39. Göring, Himmler és beosztottjaik (Brandt, Kammler, Pohl és Fegelein) e tárgyra vonatkozó levelezésének szövegét lásd PS-1584-(I)-PS, újra közölve IMT, 27:351-364. o. Speernek ezzel kapcsolatos nürnbergi kihallgatását lásd uo., 32:497-500. o.
40. Speer, L m., 396. o.
41. Uo., 397. o.
42. R-124 (USA 179), lásd továbbá Vádirat, 1:133-136. o. Lévai, Eichmann in Hungary, i. m., 81. o. Lásd továbbá Karsai Elek: A budai Vártól a gyepűig, 1941-1945. Táncsics, Bp., 1965, 689. o.
43. C. A. Macartney,'2:280. o.
44. RLB, 134. dok.
45. Horthy talán csak munkaszolgálatosok vagy az 1938
és 1941 között visszaszerzett területeken élő, munkaképes „galíciai"
zsidók átadására gondolt. Az előbbiekre utal az igen kétes értékű Memomban,
219. o. Kasztner azt állítja, hogy Horthy nemcsak beleegyezését adta „zsidó
munkások" kiszállításához német hadiipari célokhoz, s ezáltal
tulajdonképpen szentesítette a deportálásokat, hanem arról is tudomása
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham392.pdf
Az egész kötetet lásd: