384 ÚTON A PUSZTULÁS FELÉ
mayer alapvetően jó katonaként, azonban „nyomorúságos politikusként" jellemezte Horthyt, aki „semmit sem ért á bel- és külpolitikától"34.
Miután a Birodalom magyarországi teljhatalmú megbízottjává nevezték ki, egyik első táviratában tájékoztatta Ribbentropot egy Horthyval folytatott beszélgetéséről, amelyben az új magyar kormány megalakításával kapcsolatos német kívánságokról esett szó. Veesenmayer a következő megjegyzést fűzi ehhez:
Most, hogy 24 órán belül már három hosszabb találkozásom volt a kormányzóval, egyre inkább arra a következtetésre jutok, hogy Horthy vagy hihetetlenül hazug, vagy egyszerűen fizikailag már nem felel meg feladatának. Állandóan ismétli önmagát, gyakran néhány mondaton belül ellentmond önmagának, s néha nem tudja, hogyan folytassa. Mondanivalója bemagolt formulának hangzik, s félek, nehéz lesz meggyőzni, még kevésbé megnyerni.
Veesenmayer következtetését, hogy Magyarország lehetőlegteljesebb kiaknázását úgy kell elérni, hogy közben névleg Horthy maradjon az államfő, Ribbentrop is megerősítette, mikor 1944. április 2-án arra utasította Veesenmayert, hogy fokozatosan távolítsa el Horthyt az államügyek intézésétől, amíg teljesen el nem szigetelődik, s csak az új magyar kormánnyal tárgyaljon.36
Horthy szellemi képességeinek hanyadása különösen 1948 márciusában vált feltűnővé, amikor tanúként jelent meg Veesenmayer perében. Ez persze már a Hitlerrel való klessheimi találkozó után négy évvel történt, és Horthy azóta még szenilisebbé válhatott - vagy talán szándékosan hazudott, hogy saját bűnösségét leplezze. Mindenesetre a védelem kereszt-kérdéseire Horthy kijelentette, hogy a zsidók gettóba tömörítését és be-vagonírozását a Gestapo, és nem a magyar csendőrség végezte - az utóbbi ugyanis az ő parancsnoksága alatt állt -, és azt állította, nem emlékszik az 1938-ban, 1939-ben és 1941-ben hozott magyarországi zsidótörvényekre. Arra sem emlékezett, hogy 1941 augusztusában Magyarország kiutasított 12 000 zsidót37, akiknek többségét azután Kamenyec-Podolszkij-ban lemészárolták.
Bármilyen pszichopatológiai magyarázatot adjunk is Horthy helyzetére, bárhogyan érvelt is vagy okoskodott, annyi tény, hogy a sorsdöntő hónapokban: áprilisban, májusban és júniusban, amikor a vidéki zsidóság gettóba tömörítése és deportálása volt napirenden, Horthy alig valamit vagy semmit sem tett Magyarország zsidó állampolgárainak érdekében. Márpedig, mint erre a július és október közötti események bőséges bizonyítékot szolgáltattak, sok mindent tehetett volna. Júliusban véget vetett a Magyarországról történő további deportálásoknak.
Az újabban hozzáférhető történelmi dokumentumok arra
utalnak,
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham384.pdf
Az egész kötetet lásd: