380 ÚTON A PUSZTULÁS FELÉ
csolatokra Horthynak, amikor az először tett látogatást a klessheimi kastélyban 1943 áprilisában. Nagyon valószínű, hogy a német információ forrása maga Mészáros volt, aki nyilvánvalóan kettős ügynöki szerepet játszott. Német forrásokból kiderül, hogy „a külügyminisztérium szigorúan bizalmas úton rájött arra, hogy Mészáros professzor már régóta a német hírszerzés bécsi irodájának szolgálatában áll, amiért havi 300 török fontot kap"20.
Horthynak Hitler közléseiről adott beszámolóját az értekezlet többi résztvevője is megerősítette. Kállay azonnal benyújtotta kormánya lemondását, s azt javasolta, hogy az új kormány a különböző minisztériumok rangidős államtitkáraiból alakuljon meg. Keresztes-Fischer tájékoztatta a koronatanácsot a németek által foganatosított rendőri intézkedésekről, s közölte, hogy átmenetileg sem képes többé ellátni hivatalát. A miniszterelnök felszólította Horthyt, hogy tartson ki, s megerősítette a kormányzó amellett szóló érveit, hogy hivatalában marad. Horthy azzal érvelt, legalábbis emlékirataiban ezt állítja, liogy míg ő az államfő, addig a németek nem olvasztják be a magyar hadsereget, „és nem próbálhatják meg hatalomba iktatni a Nyilaskeresztes Pártot, hogy az meggyilkolja a magyar hazafiakat, kiirtson 800 000 magyar zsidót és tízezernyi menekültet, akik Magyarországon kerestek oltalmat"21. Annak fényében, hogy később milyen végzetes engedményeket tett zsidó „munkások" átadása ügyében, igencsak kételkedhetünk Horthynak a zsidóság biztonsága mint érzett aggodalmai őszinteségében vagy hihetőségében.
Noha Klessheimben hivatalos megegyezés nem született,22 semmiféle kétség nem fér ahhoz, hogy a magyar zsidókkal szembeni bánásmódot is megvitatták, s Horthy olyan engedményeket tett, amelyek végzetesnek bizonyultak a magyarországi zsidóság szempontjából.
A koronatanács előtti beszámolójában Horthy nem utalt ezekre az engedményekre, csupán megjegyezte, hogy Hider kifogásolta, „hogy Magyarország semmit sem tesz a zsidókérdés ügyében, vonakodik leszámolni az ország népes zsidóságával". Ebben az összefüggésben idézte Hider kijelentését a finnországi zsidókról. A Führer állítólag ezt mondta: „Finnországnak 6000 zsidója van csak, és mégis a finn újságokban ezek a zsidók lázítanak a németek ellen és Finnországnak a háborúból való kilépése mellett."23
Bármilyen tömör volt is a zsidókérdésről szóló beszámoló, a koronatanácsról készült jegyzőkönyvből világosan kiderül, hogy a kormányzó, miközben számos német követelésnek eleget tett, a náci megszállást kisebb rossznak tartotta, mint egy lehetséges orosz „inváziót".
Látható, hogy Horthy vagy szándékosan nem tájékoztatta a
korona-tanácsot arról a „megegyezésről", hogy zsidó „munkásokat"
adnak át a
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham380.pdf
Az egész kötetet lásd: