ÚTON A PUSZTULÁS FELÉ 375
ségének jutottak. A baloldaliak javaslatai azonban, jóllehet nemes szándékból fakadtak, rendkívül irreálisak voltak: az ilyen lépések ellen szólt a front messzisége, a földrajzi és a hazai politikai-katonai helyzet.6
Noha Kállay és néhány más katonai vezető a voronyezsi vereség óta őszintén szerette volna kivonni Magyarországot a háborúból, következetesen visszautasították a szövetségeseknek azt a tanácsát, hogy még azon az áron is forduljanak szembe a németekkel, hogy kinyilvánítják készségüket: megvédik az ország határait egy lehetséges német invázióval szemben. A nyugati szövetségesekkel folyó tárgyalásaik elsődleges célja nem is annyira Magyarország kivonása volt a háborúból, mint inkább az ország esetleges orosz megszállásának megakadályozása.7 Figyelmük középpontjában a hagyományos társadalmi-gazdasági rend és a nemzeti politikai értékek megőrzése állt, ezért halálosan féltek a bolsevik megszállás fokozódó rémétől. A katonai hátrányok ellenére is inkább a Harmadik Birodalom oldalán folytatták a háborút, semmint hogy feltétel nélkül megadják magukat a „szövetségeseknek", azaz az oroszoknak.
A mbgszálláshoz vezető események láncolatát közvetlenül az a magyar kérés váltotta ki, hogy a magyar haderőt Ukrajnából a Kárpátok védelmére vonják vissza. Szombathelyi Ferenc vezérkari főnök a kormányzó és Kállay nevében mind Keitelnek, mind Hitlernek megemlítette a kérdést a német főhadiszálláson 1944. január 24-én. A magyar haderők visszavonására vonatkozó hivatalos szóbeli kérését Kállay abban az emlékiratban is megerősítette, amelyet február 14-én adott át Keitelnek. 1944. február 12-i magánlevelében Horthy is ugyanezzel a kérdéssel fordult Hitlerhez.8 A hónap vége felé Kállay szintén kapcsolatba lépett Kei-tellel, és valóságos ultimátumként terjesztette elő döntését a magyar haderők visszavonásáról.
Ezek a követelések (különösen Horthyé, aki mindeddig nem azonosult az ún. Kállay-vonallal), valamint az arra vonatkozó megerősített hírszerzői jelentések, hogy egy amerikai küldöttség érkezik Budapestre, amelynek feladata, hogy Magyarország megadásának részleteit kidolgozza9 — megerősítették Hitlert abban az elhatározásában, hogy megszállja Magyarországot, s megakadályozza Horthyt az olasz példa követésében.
A ma már hozzáférhető bizonyítékok arra utalnak, hogy a
megszállásra vonatkozó döntésben inkább ezek a katonai és geopolitikai
tényezők, mint a megoldatlan zsidókérdés volt a döntő elem. 1948 nyarán, a
„minisztériumok perében" Kari Ritter, a német külügyminisztérium különleges
megbízatásokért felelős követe Ribbentropot idézte a két alapvető okkal
kapcsolatban, amely Hitlert Magyarország megszállására indította: „Röviddel
ezelőtt Horthy azt kérte, hogy a magyar hadosztályokat vonják vissza az orosz
frontról. Ezzel egy időben híreket kaptunk arról, hogy a
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham375.pdf
Az egész kötetet lásd: