372 ÚTON A PUSZTULÁS FELÉ
viseleteket a nyíltan nácibarát elemektől; új vizsgálatot rendelt el a délvidéki tömeggyilkosságok ügyében, s az értük felelős főtiszteket bíróság elé állíttatta, továbbra is fizikai védelmet biztosított a zsidóknak, noha a háború utáni időszakra „radikális megoldást" hirdetettje végül, de nem utolsósorban, elhatározta, hogy a magyar haderőt a „Kárpátok védelmére" rendeli vissza.
Az országban egyre világosabban felismerhető németellenes érzület, s a magyar kormánypolitikának a Harmadik Birodalom nemzeti és biztonsági érdekeire tett lehetséges hatása a budapesti német követ, Dietrich von Jagow egész sor jelentésének tárgya volt. Átfogó beszámolót készített és adott át 1943. december 14-én a német külügyminisztériumnak a magyarországi helyzetről Edmund Veesenmayer SS-Brigadeführer, aki akkor a német külügyminisztérium különleges megbízatásokért felelős államtitkárának, Wilhelm Kepplernek az adjutánsa és különleges tanácsadója volt. Veesenmayer, aki később Hitler teljhatalmú megbízottja Lett Budapesten, nemcsak „első számú közellenségnek" és „bolsevik előőrsnek" tartotta a magyarországi zsidókat, hanem nyíltan azt vetette fel, hogy „a magyar problémát gyakorlatilag teljesen meg lehetne oldani, ha Horthyt megszabadítanánk környezetétől" és a „Führer katonájává tennénk". Sürgette, hogy „a Führer és a Birodalom teljhatalmú megbízottja" váltsa fel Horthy tanácsadóit (Veesenmayer jelentésének részleteiről lásd a 7, fejezetet).
Hitler később Veesenmayer jelentését használta fel arra, hogy igazolja Magyarország megszállását. 1944. március 12-i, a megszállásra vonatkozó parancsának első bekezdése leszögezi:
Egy ideje nekem és a birodalmi kormányzatnak tudomására jutott, hogy a magyar Kállay-kormány az egyesült európai nemzetek elárulását készíti elő. A magyar népet, mely jóakaratot tanúsított irányunkban, a Magyarországon mindent ellenőrzésük alatt tartó zsidók, a magyar arisztokrácia egyes reakciós vagy részben zsidó és korrupt elemei hozták ebbe a helyzetbe.
Veesenmayer harcias hangvételű jelentése, amely már előrevetítette a megszállás árnyékát, olyan időszakban született, amikor a Harmadik Birodalom ingatag katonai helyzete egyre kétségbeejtőbbé kezdett válni. 1944 tavaszára a Németországra nehezedő katonai nyomás állandósult és leküzdhetetlenné vált. A szovjet haderők már elvágták a Lvov-Odessza vasútvonalat, átkeltek a Bug folyón, és a Romániába való behatolás küszöbén álltak (lásd a 11.1. térképet). A nyugati szövetségesek pedig, miután sikeresen szálltak partra Anziónál, Róma felé vonultak.
Kállay kettős politikája, noha a két célkitűzés - az
angol-amerikai jelenlét ösztönzése Magyarországon és a szovjet megszállás
elkerülése
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham372.pdf
Az egész kötetet lásd: