354 A MUNKASZOLGÁLAT:
Magyar zsidók szovjet hadifogolytáborokban
Pontosan nem lehet megállapítani, hogy a háború alatt a magyarországi zsidók közül hányan estek szovjet hadifogságba. A becslések 20 000 és 30 000 között mozognak.218 A zsidó munkaszolgálatosok két típusa került szovjet hadifogolytáborokba: olyanok, akik elszöktek egységeiktől, hogy megmeneküljenek a rémséges bánásmódtól, és olyanok, akiket az 1943. januári voronyezsi áttörés után a Vörös Hadsereg fogságba ejtett. Ez utóbbiak voltak többen. Többé-kevésbé egyforma bánásmódban volt része mindkét csoportnak, viszont azok, akik bizonyos „politikai érdemeket" tudtak felmutatni, külön kedvezményeket kaptak. Az esetek többségében nem számított, hogy ezeket a munkaszolgálatosokat a magyarok és a németek előzőleg szörnyen meggyötörték és kíméledenül üldözték. Közös táborokba kerültek a Wehrmacht tagjaival és a honvédség soraiból ejtett foglyokkal. Az sem volt ritkaság, hogy ugyanoda csukták egykori parancsnokaikat, tisztjeiket és keretlegényeiket is, ahová őket. Előfordult, hogy rosszabbul ment a soruk, mint volt tisztjeiknek, mert a táborok vezetősége sokszor megkülönböztetett elbánásban részesítette azokat a foglyokat, akik tiszti rangot viseltek.219
A zsidó munkaszolgálatosokkal sokkal rosszabbul bántak a szovjet hatóságok, mint ahogy az Egyesült Államokban bántak a japán-amerikaiakkal, ebben a bánásmódban sokkal több volt a primitívség és brutalitás. Végtére is háború dúlt, s a hatóságoknak sem idejük, sem módjuk nem volt, hogy aszerint próbáljanak különbséget tenni a hadifoglyok között, hogy melyikük rokonszenvezhetett a szovjetekkel és melyikük nem. Ne feledjük el azt sem, hogy a szovjetek szemszögéből a munkaszolgálatosok olyan tevékenységet folytattak, amely az ellenség szekerét tolta, annak hajtott hasznot. S ha őszinték vagyunk, akkor azt is számításba kell venni, hogy a szovjet hatóságok a saját alattvalóikkal sem voltak túlságosan kíméletesek, ha azok „hagyták magukat foglyul ejteni". Ha saját embereit szabadította ki a Vörös Hadsereg az ellenség táboraiból, akkor a kiszaba-dítottakat különféle „átnevelő"- és „javító"-táborokba küldték. E táborok sem voltak sokkal különbek azoknál a hadifogolytáboroknál, amelyekben a munkaszolgálatosokat őrizték.
A szovjet tisztek és hivatalos személyek magatartása, akik
a munkaszolgálatosok foglyul ejtésében, majd hadifogolytáborba szállításában
közreműködtek, nagy eltéréseket mutatott. Sokan közülük enyhén szólva nem
kedvelték a zsidókat, s nem is nagyon akarózott nekik észrevenni, hogy ki
zsidó, ki nem, és hogy a hadifoglyok közül ki náci vagy nyilas. Másrészt
viszont a tisztikarban és tisztviselői karban szép számmal lehetett olyanokat
is találni, akik tudták, milyen üldözésnek voltak kitéve a zsi
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham354.pdf
Az egész kötetet lásd: