A MUNKASZOLGÁLAT 353
nyek valóban eljutottak a munkaszolgálatosokhoz Ukrajnába és Borba. Sok panasz volt, hogy a csomagokat ellopják vagy megdézsmálják a keretlegények, s olyat is lehetett hallani, hogy csak drága pénzért továbbították őket a címzetteknek. Rőder Jenő vezérőrnagy állítása szerint az 1943 folyamán összegyűjtött ruhaneműt az ősszel vasúton kiszállították a frontövezetbe. A határig magyar katonák őrizték a vagonokat, ott azonban a németek gondjaira bízták a vonatot. Rőder szerint a szállítmányokból egy fikarcnyi sem jutott el a zsidó munkaszolgálatosokhoz.213
Foglalkozott a HB azzal is, hogy segítsen a munkaszolgálatosok és családtagjaik problémáit megoldani. Gyakran előfordult, hogy különféle panaszokat továbbított az illetékes kormányhatóságokhoz, mindenekelőtt a KMOF-hez. A leggyakoribb panaszok közé tartozott, ha valakit „jogtalanul" hívtak be, vagy nem szerelték le, noha elmúlt 42 éves. Bajok voltak a hadviselteknek folyósítandó nyugdíjakkal is, a munkaszolgálatosok családtagjainak járó pótlékokkal (beleértve az özvegyi és árvasági járadékokat), és súlyos problémák jelentkeztek a tényleges szolgálatot teljesítőkkel kapcsolatos bánásmód, valamint a felszerelés tekintetében.214 Az idők folyamán a munkaszolgálatosokra vonatkozó törvények alkalmazásával kapcsolatos legtöbb információ szintén a HB-nál halmozódott föl, és ha a honvédelmi minisztérium e tárgyban meg akart tudni valamit, rendszerint a HB-hoz fordult. A Magyar Zsidók Lapja rendszeresen tájékoztatta olvasóit a nyugdíjakra, hadisegélyekre és más segélyekre vonatkozó törvényekről, szabályokról.215
A HB kompetenciáját mindezekben az ügyekben a KMOF is elismerte. 1943. szeptember 9-én bejelentette, hogy a munkaszolgálatosokkal kapcsolatban mindennemű egyéni és magánbeadvánnyal, valamint kéréssel a HB-hoz kell fordulni.216 A HB-t elárasztották a kérések és kérdések, s olyan ügyekben is hozzá fordultak, amelyekre egyáltalán nem terjedt ki a hatásköre (például, hogy az egyes munkaszolgálatos-századok hol tartózkodnak, hová vezénylik, vagy leszerelik-e őket stb.). Ezért a bizottság kénytelen volt nyilatkozatot közreadni, hogy senki ne tekintse a HB-t kormányszervnek. A HB mindenekelőtt szociális küldetést teljesít — húzták alá ebben a nyilatkozatban -, s a szorosan katonai jellegű ügyekben sem felvüágosítást adni, sem befolyást gyakorolni nem tud.21"7
A német megszállás kezdetétől a HB tevékenységi köre
bővült, s kiterjedt mindazokra a budapesti zsidókra, akik a magyar vagy német
hatóságok által kijelölt hadimunkák elvégzésében részt vettek. A háború vége
felé már azzal is foglalkozott, hogy a szovjet fogolytáborokba került
deportáltak és munkaszolgálatosok a legnagyobb biztonságban és a legkisebb
késedelemmel hazakerüljenek.
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham353.pdf
Az egész kötetet lásd: