348 A MUNKASZOLGÁLAT:
dapestet, de más célpontokat is rendszeres légitámadások érték, s a bombázások okozta romok eltakarításához gyakran vették igénybe a zsidók munkáját.191
A munkaerőhiány egyre égetőbbé vált, s a kormány nem tehetett egyebet, most már nőket is behívott munkaszolgálatra. 1943-ban a női munkaszolgálatosok a női munkaszolgálat országos felügyelőjének irányítása alatt álltak.192 Amikor 1944-ben átszervezték a munkaszolgálati rendszert (lásd az Első függeléket), a többi munkaszolgálatossal egyetemben a nőket is a Honvédelmi Munkaszervezet felügyelete alá helyezték.
Az 1944. évi toborzás során elsősorban a 18-30 éveseket hívták be a nők közül, azokat, akik zsidó cégeknél dolgoztak.193 Amikor csökkent a deportálás! veszély Budapesten, a honvédelmi minisztérium alkalmasnak találta a pülanatot, hogy újraszabályozza azoknak a munkaszolgálatosszázadoknak a helyzetét, amelyek a különböző minisztériumok felügyelete alatt működő cégeknél, vállalatoknál dolgoztak.194
Az SS és magyar szekértolói 1944. október 11-én 194 munkaszolgálatost öltek meg a kiskunhalasi vasútállomáson. Valamennyien a 101/322. sz. munkásszázadhoz tartoztak. Szerelvényük mellett egy másik állt, amely egy S S-alakulatot szállított. A vérengzés akkor következett be, amikor rajtakapták a munkaszolgálatosokat, hogy megosztják szűkös élelemadagjukat egy másik vonat menekültjeivel. Az állomás nyilas érzelmű vasutasai is segédkezet nyújtottak az SS-eknek. Itt gyilkolták meg Örkényi Strasser Istvánt, a neves szobrászt. Két nappal később 62 munkaszolgálatost és politikai foglyot lőttek agyon Debrecenben.195 Október 16-án, Horthy kiugrási kísérletének másnapján az SS 216 munkaszolgálatost ölt meg Pusztavámon. Megásatták velük saját tömegsírjukat, és belegéppuskázták őket.196
A zsidók helyzete valamelyest javult augusztusban és
szeptemberben, amikor Sztójayt Lakatos Géza vezérezredes, az első magyar
hadsereg korábbi főparancsnoka váltotta fel a miniszterelnöki székben. A
megfogyatkozott zsidóság vezetői, köztük a cionistákat irányító Komoly Ottó,
számítottak rá, hogy a németek újabb rohamot indítanak majd a budapesti zsidók
„kitelepítésére", s néhány magyar hivatalos személlyel közösen tervet
dolgoztak ki, hogy azokat a zsidókat, akik még megmaradtak, telepítsék vidékre,
külön munkatáborokba. A tervről tájékoztattak olyan személyeket is, akik a
magyarországi ellenzékhez tartoztak, így Bereczky Albert lelkészt a református
egyház részéről.197 Az egészből azonban nem lett semmi, á
felgyorsult események túlfutottak rajta. Ősz elején már Horthy kormányzó is
belátta, hogy a harc reménytelen, és elhatározta, hogy kilépteti Magyarországot
a háborúból. Október 15-i, rosszul élőké
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham348.pdf
Az egész kötetet lásd: