A MUNKASZOLGÁLAT 347
megengedték, hogy szabadon járjanak-keljenek, még keresztény őrszemélyzet sem kísérte őket, és eltávozási engedélyeiket seni vonták visz-sza.184 Sárga csillagot sem kellett viselniök, mindössze sárga vagy fehér karszalagjuk jelezte, hogy zsidók, illetve kikeresztelkedettek.185
Hírét vette Ferenczy annak is, hogy mi történik az I. munkaszolgála-tos-zászlóaljnál, amelynek Jászberényben volt a parancsnoksága. A tisztek, köztük Bódy Sándor, a zászlóalj orvosa, mintegy 400 munkaszolgálatosnak adtak tíznapos eltávozást. Négyüket június elején a német biztonsági rendőrség fogta el. Amikor a németek értesültek az eltávozások részleteiről, úgy határoztak, hogy az emberek további szétszéledését megakadályozandó, általános razziát tartanak Hatvanban, a vasútállomáson. Június 7-re tűzték ki a razzia időpontját, arra a napra, amikor az eltávozottaknak ismét szolgálattételre kellett jelentkezniük egységüknél.186
Az igazoltatás és razzia minden incidens nélkül zajlott le. Az északmagyarországi zsidókat június 5-e és június 10-e között gyűjtötték össze, hogy bevagonírozzák és deportálják. A hatvani pályaudvaron várakozott egy szerelvény, telizsúfolva deportáltakkal. Amikor a szabadságról visz-szatérő munkaszolgálatosokat szállító vonat befutott Hatvanba, a deportáltakat kísérő magyar osztag, melynek az újvidéki hóhér. Zöldi Márton százados volt a parancsnoka, vagonukat hozzákapcsoltatta az ő szerelvényükhöz,187 s így a munkaszolgálatosok is Auschwitzban kötöttek ki. Hasonló sors jutott 30, Zöldi által Kecskeméten, június 20-án lefogott munkaszolgálatosnak is.188 Mindez nem tántorította el a honvédelmi minisztériumot, és továbbra is küldözgette a behívókat az országnak mindama részeibe, amelyeket még nem zsidótlaiiítottak végérvényesen.189
Június 7-én a honvédelmi minisztérium titkos rendelkezést
hozott a zsidó kisegítő szolgálatosok hadifogolytábor-szerű elhelyezéséről.
Felületesen nézve ez büntető jellegű rendelkezés volt (és sok századnál így is
alkalmazták), valójában azonban az volt a célja, hogy védelemben részesítsék a
zsidókat az SS-szel és magyar csatlósaikkal szemben, és kimentsék őket a
deportálásból. A rendelet értelmében a munkaszolgálatra újonnan behívottakat,
valamint a már korábban mozgósított szakmunkásokat, mérnököket és műszakiakat
külön hadifogolytábor-szerű táborokban kellett elhelyezni annak a gyárnak vagy
üzemnek a közelében, ahol ezeket az embereket dolgoztatták. A táborokat
drótsövénnyel vagy palánkkal kellett körülkeríteni, és éjjel-nappal őriztetni.
A zsidók a tábort csak keresztény őrszemélyzet kíséretében hagyhatták el, és ha
kaptak is eltávozást, lehetőleg akkor is a táboron belül kellett tartani őket.190
1944 nyarán a hadsereg sok zsidó polgári személy számára is kínált menedéket. A
munkaszolgálatosok mellett katonailag fontos létesítményekben sok budapesti
zsidó dolgozott, férfiak és nők vegyesen. A német megszállás után Bu
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham347.pdf
Az egész kötetet lásd: