346 A MUNKASZOLGÁLAT:
A honvédelmi miniszter, Csatay Lajos azonban hajthatatlannak bizonyult, és ragaszkodott a megállapodáshoz. Felhívást adatott ki, hogy minden zsidó férfi 18-tól 48 éves korig jelentkezzék az illetékes kiegészítő parancsnokságon, és vonuljon be munkaszolgálatra.181 Bár az ország nagy részén ezt a felhívást kiplakatírozták, valószínűleg az érintettek közül sokan nem szereztek róla tudomást. Már csak azért sem, mert a vidéki zsidóság nagy részét ekkor már gettókba zárták, és sokat közülük deportáltak. Kivételt csak a budapesti zsidók képeztek. A honvédelmi minisztérium ebből a helyzetből kiindulva úgy döntött, hogy a munkaszolgálatoszászlóaljak parancsnokságai útján SAS-behívókat küldet szét szokaüanul nagy számban, azzal, hogy ha a címzett már nem található meg a lakásán, akkor kutassák föl a gettóban vagy az internálótáborban is, és ott kézbesítsék neki. Akadtak hadosztályparancsnokok, akik magukban a gettókban végeztettek sorozást. Ezt tette például a szombathelyi ül. hadtest vezérkari főnöke, Újvárossy Dezső ezredes, aki június 6-án szigorúm bizalmas utasítást küldött Körmendre, az ottani főszolgabírónak, hogy menjen be a gettóba, és ott, a gettó falain belül hirdesse meg a honvédelmi minisztérium felhívását. Felkérte továbbá a zsidó tanácsokat, hogy a megnevezett korosztályokhoz tartozó zsidókat június 12-én küldjék az általa megjelölt helyre, és a sorozóbizottságot is vezessék oda. Újvárossy utasította a körmendi parancsnokot, hogy mozgósíttasson rendőröket és orvosokat, akik segítenek a sorozóbizottságnak.182
Mindez mélyen felháborította azokat a német és magyar hivatalos személyeket, akik a végleges megoldás megvalósításán buzgólkodtak. Különösen feldúlta ez a fajta tevékenység Ferenczy László alezredest, aki a zsidók gettókba terelésével és összegyűjtésével volt megbízva. Nemcsak közvetlen feletteseinél tett panaszt, köztük Endre Lászlónál, hanem SS-beli „kollégáinál", akik a gettósításban, összegyűjtésben és deportálásban együttműködtek vele. Május elején, az erdélyi zsidók gettósítása idején Ferenczy szoros kapcsolatot tartott fenn Dieter Wislicenyvel, aki Kolozsvárott képviselte akkor az SS-t. Tőle értesült a Budapesten működő Eichmann-különítmény utasításáról, amely úgy szólt, hogy a magyar honvédelmi minisztériummal történt megállapodás értelmében a gettósí-tási körzetekből munkaszolgálatra egyetlen zsidót sem szabad kiemelni. Ferenczy erre megtiltotta a behívók további szétküldését.183 A minisztérium mozgósítási osztályának ez idő szerinti vezetője, Hennyey altábornagy nyilvánvalóan tudott a dologról, mert egy május 25-i értekezleten kijelentette, hogy a behívók kézbesítését május 15-én leállították. Az értekezlet után is küldtek ki még behívókat, de ezeket már oda kellett kikézbesíteni, ahol a zsidókat az Auschwitzba szállítás előtt összevonták.
Ferenczy nagy bosszúságára a munkaszolgálatosoknak sok
helyütt
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham346.pdf
Az egész kötetet lásd: