344 A MUNKASZOLGÁLAT:
mány, a munkaszolgálat intézménye különös módon sok ezer zsidó férfi számára kínált megmenekülést a fenyegető deportálás elől. Az ukrajnai és bori zsidó munkaszolgálatosok nyers, olykor kegyeden bánásmódot kényszerültek elszenvedni, ám azok a munkaszolgálatosok, akiket behívtak vagy akik önként bevonultak, de az ország területén maradtak, sokkal kedvezőbb helyzetbe kerültek. Legalábbis a nyilas hatalomátvételig.
A történelem furcsa fintora, hogy a honvédelmi minisztérium,, amely az előző négy-öt évben a zsidók szenvedéseinek egyik legfőbb okozója volt, most hirtelen egyike lett azoknak a kormányhivataloknak, amelyek zsidó életek mentésével kezdtek foglalkozni. Hogy mi indította erre a minisztériumot, azt nem látjuk egészen világosan. Csak feltételezhetjük, hogy néhány politikushoz és vezető katonához hasonlóan jó néhány katonai parancsnok is rádöbbent, mit is takar a valóságban a gettósítás és deportálás programja, felébredt bennük az emberiesség érzése, és úgy érezték, hogy a zsidók megmentése érdekében mindent meg kell próbálniuk, amit csak tudnak. Ezek közül a katonatisztek közül is kiemelkedik Reviczky Imre, a nagybányai X. munkaszolgálatos-zászlóalj parancsnoka. Minden zsidó, aki ennél a kiváló férfinál jelentkezett szolgálattételre, azonnal felvételt nyert, és ennivalót, valamint megfelelő szállást kapott, függedenül attól, hogy milyen korú és egészségi állapotú volt.178
Talán az ország munkaerőgondjaira tekintettel akarták a munkaképes zsidók életét megóvni. A munkaerőhiány hátrányosan érintett olyan programokat is, amelyekhez a németeknek fűződtek fontos érdekeik (lásd a 10.12. és 10.13. képet). 1944. május l-jén az OT, a Wehrmacht és a Sicherheitspolizei képviselőinek részvételével tanácskozást tartottak Budapesten. Az a határozat született, hogy mindennemű munkaerőigénynyel, vonatkozzék az akár zsidókra, akár nem zsidókra, Neyerhez kell fordulni, s neki mint az OT-nak a magyar honvédelmi minisztériumba beosztott összekötőjének kell az összes üyen ügyekben intézkednie.
A magyar és német hatóságok felmérték, hogy mekkorák a munkaerőgondok, és azt is, hogy a hadsereg igényei sem az ipari, sem az agrártermékek iránt nem csökkennek, ezért megállapodtak, hogy kb. 150 000 munkaképes zsidót mentesíteni kell az éppen akkor kezdődő „kitelepítés" alól. A tervek a zsidó munkaszolgálatos-századok számát 210-ről 575-re kívánták növelni.179
A megállapodást nem támogatta Eichmann különítménye, amely
Magyarország zsidódanításán fáradozott. A különítmény álláspontját
SS-Hauptsturmführer Theodor Dannecker juttatta kifejezésre. Kifejtette, hogy a
munkaképes zsidó munkásoknak a közös háborús erőfeszítések érdekében nagyobb
hasznát vehetik Németországban, és ezért sem különleges szelekciónak nem vetik
alá őket, sem pedig gázba nem kerülnek.180
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham344.pdf
Az egész kötetet lásd: