336 A MUNKASZOLGÁLAT:
megoldás nem is nagyon kínálkozott, mint az, hogy magyar zsidó munkaszolgálatosokat igényeljen a hiányzó munkaerő pótlására. E célból Frank érintkezésbe lépett SA-Obergruppenfuhrer Dietrich von Jagow budapesti német követtel. Ez utóbbi számára nem okozott nehézséget, hogy a tervhez „néhány befolyásos úr" jóváhagyását megszerezze a magyar honvédelmi minisztériumban, ámde a dolgot nyélbe ütni, munkaszolgálatosokat kiszállítani a magyar kormánnyal kötendő egyezmény nélkül nem volt lehetséges, ez pedig már politikai természetű kérdésnek számított. Frank és Speer áldásával megkeresték a német külügyminisztériumot, hogy ők intézzék el a tranzakciót, amelyet egyébként az SS. birodalmi vezetője már jóváhagyott.134
Frank kérését a német külügyminisztérium Inland osztályához beosztott Bergmann követ február 23-án Ribbentrophoz továbbította, aki azonnal jóváhagyta.135 Bergmann ezután utasította Jagowot, hogy kezdjen tárgyalásokat, tisztázza a kivezénylés részleteit és a fizetés feltételeit. Mindezeket a kérdéseket meg kellett konzultálni egyrészt a Todt-szerve-zet Hauptfrontführerével, Wilhelm Neyerrel, és az OT budapesti képviselőjével, bizonyos Leitner századossal.136
Neyer befolyásos ember volt Budapesten, különösen a munkaszolgálattal összefüggő ügyekben volt súlya szavának. Mint az OT összekötője, szoros kapcsolatban állt a honvédelmi minisztériummal és különösen a KMOF-fel. Hornyé tőszomszédságában volt az irodája, s mivel ezenkívül még szoros szálak is fűzték a németül perfektül beszélő Hornyhoz, közvetlen befolyást gyakorolt a KMOF tevékenységére. Mindenről pontosan tudott, ami a munkaszolgálattal kapcsolatban történt, befolyásolta a munkaszolgálatosok bevonultatására és szétosztására vonatkozó valamennyi döntést.137 Egyébként ő tartotta az OT részéről a kapcsolatot a magyar iparügyi minisztériummal is.138
Amint Bergmann utasítása megérkezett Jagowhoz, Neyer azonnal érintkezésbe lépett a KMOF-fel, és kérte a magyar kormány beleegyezését, hogy magyar munkaszolgálatos-századokat vehessenek igénybe német hadiipari célok érdekében végzendő munkára. Húsz munkaszolgála-tos-századot kért 4000 emberrel az észtországi Reval német hajógyárba, és 10 000 főt Borba, a rézbányákba.139 Ezenkívül azt kívánta, hogy a második magyar hadsereg kötelékébe tartozó munkaszolgálatos-századokat Ukrajnában töltsék föl.
Horny késlekedés nélkül továbbította a német igényeket
Nagy Vilmos miniszternek, aki tudott arról, hogy Borban milyen iszonyúak a
körülmények. A miniszter határozottan ellenezte a német követelések
teljesítését, s a minisztertanács az ő előterjesztése alapján határozott.140
Közben a honvédelmi minisztérium és a vezérkar „befolyásos urai", köztük
Szom
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham336.pdf
Az egész kötetet lásd: