A MUNKASZOLGÁLAT 335
násmódot szabályozó minisztériumi döntések, nemigen érintette a munkaszolgálati rendszer valóságos állapotát. Csatay figyelmeztetéseinek éppúgy nem volt foganatjuk, mint elődjéinek. S különösen Ukrajnában, valamint a szerbiai Borban nem változott a munkaszolgálatos-századokba beosztott emberek helyzete.129
Munkaszolgálatosok Borban
A magyar zsidóság tragédiájának mélypontjai közé tartoznak a zsidó munkaszolgálatosok által a bori rézbányákban elszenvedett megpróbáltatások és az erőltetett menet, amelyre 1944 őszén került sor, amikor a tengely kiürítette a Balkánt. 1943-ban a hadi helyzet a németek szempontjából rosszabbra fordult, s egyre növekvő gondot okozott nekik, hogyan és honnét biztosítsák a hadiipar számára szükséges nyersanyagokat, a vasat és a színesfémeket. Vereségeik következtében a szovjet területekről ki kellett vonulniok, értékes nyersanyagforrások csúsztak ki a kezeik közül, s így azután kénytelenek voltak a Harmadik Birodalomhoz közelebb fekvő területeken fokozni a bányászati kitermelést. A hadianyagiparnak főleg a réztermelés növelésére volt szüksége.
A német hadiipar rézszükségletének 50%-át a Belgrádtól mintegy 200 km-re délkeletre fekvő bori rézbányák adták. Miután Jugoszlávia kapitulált, 1941 áprilisában a németek rátették a kezüket a bori rézbányákra. A Preussische Staatsbank (Porosz Állami Bank) azzal az ürüggyel vette át a párizsi Mirabeau Bank érdekeltségei közé tartozó Société des Mi-nes de Bor nevű társaságot, hogy a bányákból Angliának szállítanak hadianyagot.130 A vállalkozás Franz Neuhausen általános felügyelete alá került, aki a szerbiai gazdasági ügyek főgondnoki teendőit látta el. A bánya működtetésébe bekapcsolódott a Siemens cég, valamint Albert Speer építkezési vállalata, az ún. Organisation Todt is.131
Egyezmény a munkaszolgálatosok odavezényléséről. Gerhard Frank a Todt (OT) alelnöke és egyben Speer egyik közeli munkatársa volt a fegyverkezési és haditermelési minisztériumban.132 Az ő ödete volt, hogy magyar zsidó munkaszolgálatosok dolgozzanak a bori rézbányákban.
1943. február 20-i feljegyzésében leszögezte, hogy a bányákban 13 000 emberre lenne szükség, de egyelőre csak 3000 dolgozik. Ellenezte a szerbek foglalkoztatását, mondván, hogy ezek vagy „passzív ellenállást tanúsítanának, vagy átállnának a partizánokhoz". Ami a bolgárokat illeti, ők egyrészt nem szívesen dolgoznának Szerbiában, másrészt amúgy is odahaza van szükség rájuk, mert hazájukban kell erődítési munkálatokat végezniük.133
A jugoszláviai zsidóságot az előző évben elpusztították,
így aztán más
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham335.pdf
Az egész kötetet lásd: